Hihetetlen látvány: cáparajt figyeltek meg (videó)

Félelmetes látványt nyújtott a zavaros vízben felbukkant cáparaj

Kelsey Martin, a Center for Sportfish Science and Conservation PhD. hallgatója és tudományos kutatója a texasi Port O'Connor közelében fekvő Keeping it Wild Reef nevet viselő mesterséges zátonynál fonócápák (Carcharhinus brevipinna) több száz egyedből álló hatalmas raját örökítette meg a víz alatt, ami a lentebb beágyazott videón tekinthető meg.

A hosszú tömött sorokban úszó cápákat tüskésmakrélák (Carangidae) népes raja kísérete. A rajba összeállt ragadozók abszolút passzívan viselkedtek, és ügyet sem vetettek potenciális zsákmányaikra, az őket kísérő tüskésmakrélákra.

A természetben rendkívül ritka jelenségnek számít, hogy a cápák ilyen hatalmas rajjá álljanak össze. A cápafélék (Selachimorpha) jellemzően magányos ragadozók, amelyek csak kivételes esetekben, elsősorban zsákmányolás vagy szaporodás alkalmával állnak össze ideiglenesen kisebb-nagyobb csoportokba.

A fonócápa mellett a hozzá hasonlóan nyílttengeri életmódot folytató selyemcápáknál (Carcharhinus falciformis), valamint a csipkésfejű pörölycápáknál (Sphyrna lewini) ismert csak, hogy akár több százas rajjá álljanak össze. A tengerbiológusok egyik érdekes megfigyelése, hogy ezek az óriási rajok kivétel nélkül nőstény egyedekből állnak.

Veszett gyorsan pörög a tengelye körül, amikor elkapja a zsákmányt

A most megfigyelt fonócápák a kékcápa-félék népes családjába (Carcharhinidae) és ezen belül a kékcápák nemzetségébe (Carcharhinus ) tartoznak. A rendkívül áramvonalas testfelépítéssel rendelkező ragadozók a közepes-nagytestű cápafajok közé tartoznak, a kifejlett egyedeik átlagos testhossza 250-300 cm közötti.

A fonócápa kozmopolita óceáni faj, amely a Karib-tengertől az Atlanti- és az Indiai-óceánon át egészen a Csendes-óceánig mindenhol előfordulhat a trópusi és szubtrópusi tengerek partoktól távoli nyílt vizeiben.

Zsákmányát elsősorban csontos halak, más, kisebb cápák és lábasfejűek alkotják.

Érdekes és egyedi tulajdonsága, hogy amikor elejti a zsákmányát többször is megpördül a saját tengelye körül. Erről a furcsa, és némileg a krokodilok úgynevezett „halálforgására” emlékeztető mozgásáról kapta az elnevezését is.

A fonócápák a röviduszonyú makóhoz (Isurus oxyrhincus) hasonlóan időnként igen magasra, akár három-négy méterre is kivetik magukat a vízből.

Ezt a kékcápafélét ipari méretben halásszák, és a sporthorgászoknak is kedvelt zsákmányállata. Az IUCN besorolása szerint a mérsékelten veszélyeztetett cápafajok közé tartozik.

Hatalmas pusztítást vittek végbe a cápák az Indianapolis nehézcirkáló túlélői között

A fonócápákon kívül az ugyancsak pelágikus (nyílttengeri) selyemcápáknál ismert még a rendszeres és hatalmas rajképzés. A minden idők legnagyobb cápatámadásaként elkönyvelt tragédia, az USS Indianapolis túlélői ellen elkövetett monstre támadást is legnagyobbrészt ennek a fajnak a számlájára írják.

Az USS Indianapolis nehézcirkáló szállította le a hirosimai atombombát a csendes-óceáni Tinian-atollra. Amikor már visszafelé tartott a bázisára, 1945. július 30-án éjszaka egy japán tengeralattjáró, az I-58 torpedótámadást intézett ellene. A becsapódó torpedók robbanása miatt az Indianapolis negyedórán belül a mélybe süllyedt.

A legénység legnagyobb része, mintegy 880 tengerész túlélte a nehézcirkáló elsüllyedését, de mivel a küldetés titkossága miatt az USS Indianapolis rádiócsendbe hajózott, nem tudtak már vészjelzést leadni. Az ezt követő napokban az óceán felszínén sodródó hajótöröttekre cápák támadtak rá, hatalmas rajokban.

Amikor 1945. augusztus 2-án a túlélőket felfedezte egy amerikai hidroplán, már csak 321-en voltak életben. A többiekkel végzett a kiszáradás és a cápák. A szakértők szerint túlnyomó részt selyemcápák illetve óceáni fehérfoltú cápák (Carcharhinus longimanus) támadhattak rá az USS Indianapolis hajótöröttjeire.

Néhány extrém zsákmányolási szituációt leszámítva a nagy rajokba összeállt cápák teljesen passzívak. A tengerbiológusok még nem ismerik ennek a pontos okát.

Borítókép: illusztráció