Hibernált mókusok segíthetnek a hosszú távú NASA-űrmissziók megvalósításában

Mit mondhat az alvó sarkvidéki földi mókusok tanulmányozása az űrhajósok sokéves küldetéseinek megvalósításával kapcsolatban? Dr. Kelly Drew és munkatársai azért tanulmányozzák a hibernált mókusokat, hogy megtudják, hogyan képesek megtartani izom- és csonttömegüket hosszabb hibernálás alatt. Ez alapvető kérdés az emberi szervezettel kapcsolatban, hiszen valamilyen módon túl kell élniük az űrhajósoknak a jövőben tervezett, alkalmasint többéves utazásokat.

Drew, az Alaszkai Egyetem kémia- és biokémia-professzora a Space Granttól kapott támogatást. Az Alaska Space Grant keretében kutatásokat végeznek többek között olyan területeken is, mint az önvezető rendszerek kódolása és tesztelése, kamerák készítése a szabad elektronok észlelésére, valamint a gleccserek különféle jellemzőinek tanulmányozása.

Képeinken hibernált mókus Drew laboratóriumában

A hibernált sarkvidéki mókusok tanulmányozása segíthet a kutatóknak megérteni, hogy miként működik az emberi test súlytalan környezetben. Ezek a kedves kis állatok ugyanis egyedülálló teljesítményre képesek: évente nyolc-kilenc hónapig hibernált állapotban mennek. Vagyis annyira lelassítják az anyagcseréjüket, hogy testhőmérsékletük lesüllyedhet fagypont alá, s mégsem kell szenvedniük a szokásos mellékhatásoktól – például fagyástól, izomvesztéstől vagy csontsűrűség-csökkenéstől – a téli hónapokban.

A kutatás eredményei felhasználhatók a jövőbeli küldetések támogatására, az űrhajósok hosszú távú űrmisszióknál tervezett, orvosilag előidézett hibernálásától kezdve a kabinláztól való védelmükig (a kabinláz a hosszú távú elszigeteltségből adódó súlyos lelki zavar), az ionizáló sugárzás ellen és még sok minden másra. Hatékonynak bizonyulhat az izom- és csontvesztés megelőzésére is nulla gravitáció esetén.

A Space Grant NASA számára végzett kísérletei – bár nem képezték kutatásának elsődleges fókuszát – lehetővé tették Drew számára, hogy feltárja a mókusok biológiai képességeinek emberi alkalmazási lehetőségeit.

Rengeteget segíthetnek ezek az ismeretek az emberek kritikus esetekben alkalmazandó hibernációjára. Ez például azt jelenti, hogy a stroke-on vagy szívinfarktuson átesett betegeket orvosilag kiváltott hibernált állapotba (a testhőmérséklet mélyhűvösen tartásába) lehet helyezni, hogy lelassítsák az anyagcseréjüket, amíg kórházba szállítják őket ellátásra. A megoldás jelentősen javíthatja életben maradási esélyeiket.