2020.06.11. 14:30
Mire jut egy hazai cég a tech óriásaival szemben?
Hátha van esélye az elemi logikának és jogérzéknek: a magyar Zeneszöveg.hu felveszi a kesztyűt.
Forrás: Shutterstock
Gyakran megesik, hogy szeretnénk tudni egy dal, egy műalkotás pontos szövegét: ilyenkor leginkább kattintunk a Zeneszöveg.hu oldalra és már meg is kaptuk. Úgy tűnik azonban, hogy nem csak az egyéni felhasználónak, hanem a szerzői jogdíjat elvileg fizetni köteles gigacégeknek is ilyen egyszerű a feladat:
egy kattintás, aztán másolás a saját adatbázisukba és már meg is van – jogdíjjal minek bajlódni, az internet ingyenes.
Pedig dehogy is az: a dalszövegek szerzőinek jogdíjat kellene fizetniük a felhasználás után.
Az összes fellelhető magyar nyelvű dal szövegét módszeresen gyűjtő, kereshető adatbázisba rendező Zeneszöveg.hu portálnak még 2004-2005 táján először a hazai zenei kiadókkal kellett dűlőre jutni, hogy a dalok szövegei önálló műalkotások.
Nem mindenkinek hasznos a mesterséges intelligencia
Nehéz elfogadtatni, hogy a szöveg és a dal együtt előadva kétségkívül egységet képez, de magában megjelenítve a szöveg elválik és saját jogán minősül alkotásnak.
Hogy milyen tömegben másolják minden díjfizetési hajlandóság nélkül a technikai óriáscégek – a Google, legelsősorban is a Youtube, s számos médiaszolgáltató, valamint a közösségi oldalak – rendesen csak akkor bukik ki, ha az eredeti közzétevő, esetünkben a Zeneszöveg.hu szándékos hibákat, elírásokat vét. A „nagyüzemi feldolgozók” oldalain pedig, hogy, hogy nem, pontosan ugyanazok az elírások tűnnek fel.
Rendkívül „érdekes” egyezéseket mutat például a Musixmatch által tárolt szöveg a magyar webportál által közzétettel,
pedig a Musixmatch hosszasan értekezik a szerzői jogokról az utoljára 2014-ben frissített Copyright menüpontjában.
A digitális szolgáltatások körének bővülésével korábbi, sok évtizedes szerzői jogi rendszerek repedeznek, a mesterséges intelligencia (MI) megjelenésével meg konkrétan omladozni kezdtek. A bigtech óriáscégek nem zavartatják magukat szerzői jogokkal, nekiálltak a szolgáltatásokkal ellepni az embereket, s
ezzel gyakorlatilag kényszerpályára kényszerítették a jogtulajdonosokat.
Kezdetben a magyar (és ahogy látható, a nemzetközi) művészvilág inkább úgy döntött: fontosabb a megjelenés és az ebből származó koncertbevétel, mint a tisztázott jogi helyzet. Ami nyilván kényelmes álláspont a tech cégek számára is, mert a koncertfelvételek, videoklipek lejátszásáért nem fizettek (azóta sem…), csak a hozzá kapcsolt reklámok bevételeiből adtak át részesedést a jogtulajdonosnak.
Innen vált a játék azzá, ami most is: senki sem tudja, mennyit ér egy lejátszás, egy megjelenés – csak utólag lehet következtetéseket levonni.
Akad, akiknek kényelmes a káosz
A járványhelyzet idején még élesebbé vált a kérdés: miért van az, hogy a dollármilliárdos cégek filléreket osztanak vissza a jogtulajdonosoknak?
Visszatekintve: a Google még 2018-ban elkezdte a Zeneszöveg.hu által összegyűjtött dalszövegeket másolni és saját szolgáltatásként prezentálni, az úgynevezett Google-dalkártya formájában. Ezt írásban több alkalommal is nehezményezte a cég, de közel egy évig választ sem kaptak a keresőóriástól. A nehezen jött válaszuk beszédes:
szerintük, ami az interneten elérhető, az ingyen van és bárki rátalálhat, az ő MI rendszerük csak összegyűjtötte azokat.
Hol itt a probléma, kérdezik a válaszlevélben.
A Zeneszöveg.hu emiatt idén kezdeményezett versenyhivatali eljárást, amely most is zajlik.
Sajnos úgy fest, hogy a szabályozói rendszer lomha, a jogalkotás a világon mindenhol messze a technikai újítások mögött kullog: a gigacégek sorra fogják ledönteni a kkv-kat itthon és a világban.
A szerzői jogi tartalmak engedély nélküli tömeges felhasználásával, az MI segítségével előállított átdolgozások, származtatott művek létrejötte tisztázatlan helyzetet teremt és visszamenőleg nehezen kezelhető.
Gombamód szaporodnak az újabbnál-újabb „megoldások”, amelyek valós személyek tulajdonából készítenek újabb művet, persze előzetes engedély nélkül. Ezen felül hivatkozási alapként is megjelennek ezek az engedély nélküli felhasználások, mint a szerzőre, vagy előadóra utaló, azok munkásságára épülő, „hasonló” művek. Ennek a szabályzását/nyomkövetését meg kell oldani, minősített források létrehozásával, ahonnan a tartalom legálisan kölcsönözhető/igényelhető a fejlesztéshez (annak akár anyagi vonzatával együtt is), de az eredmények publikálásának is szabályozott keretek között kell megtörténnie:
az eredeti szerző, vagy jogtulajdonos engedélye mindenképpen szükséges.
Szükséges lenne a hazai szabályozásban a kkv-k hatékonyabb versenyjogi védelme – véli Csipai Roland, a Zeneszöveg.hu vezetője. Kezdeményezésükhöz ötvennél több szerző csatlakozott már.
Versenyhátrányban vannak azok a több éves munkát és anyagi erőforrásokat befektető hazai vállalkozások, amelyek például interneten elérhető gyűjteményes műveket, ezáltal értékes adatbázisokat építenek.
A nyilvánosan elérhető adatok lehalászásával a nagy tech cégek saját szolgáltatásként jelenítik meg a mesterséges intelligencia segítségével összeollózott szolgáltatásaikat.
Ezzel egyszerre károsítva meg az adatbázis eredeti tulajdonosát és üzemeltetőjét, illetve magát a jogtulajdonost is,
amennyiben olyan jellegű adatokról van szó, amelyet a szerzői jog is – eredetileg – védeni hivatott. Jó példa erre a Németországban 13 év alatt felépített árukereső szolgáltatás lemásolása, majd saját szolgáltatásként történő felhasználása, megjelenítése a Google által. Erre sajnos akad magyar példa is, amely jelenleg szintén a versenyhivatal vizsgálata alatt áll.
Mi lehetne a megoldás?
A digitális térben a hivatalok lassú reakcióideje és a kérdésekkel-válaszokkal akár évekre nyújtható ügyintézés a hazai vállalkozások szinte biztos vereségét jelenti a nagy külföldi, tőkeerős cégekkel szemben.
Ezen a területen gyors és hatékony reagálású, intézkedési jogkörrel rendelkező szervezetre lenne szükség, amely hatékonyan gátolja meg a monopolhelyzetben lévő vállalkozásokat a jogsértésben legalább a vizsgálatok lezárásáig.
A hazai erőforrások elvesztése munkahelyek megszűnéséhez, vállalkozások csődjéhez és a hazai értékek csorbulásához vezethet.
Ami a Zeneszöveg.hu, pontosabban a szerzők problémáját illeti, talán megoldás lehet a technika lehetőségeinek igénybevétele egy korrektebb, átláthatóbb felhasználás és elszámolás irányában.
Ennek lényege, hogy a jogtulajdon (legyen az dalszöveg, zene, bármilyen interneten közkézen forgó szerzői jogi védelem alá eső tartalom) nyomon követhető. Dokumentálható, hogy mi történik vele, ki használja, hányszor és hol.
Így, ha a felhasználás a jogtulajdonos által is látható felületről kerülne a végfelhasználóhoz, akkor elszámoltatható rendszer születhet, ahol a szolgáltatásért beszedett pénz és a felosztásra kerülő pénz áttekinthető. Számítások szerint ez sokszorosa lehet(ne) annak, amit ma „sikerül” kinyerniük a jogtulajdonosoknak a bigtech cégektől, amelyek viszont bevételük és profitjuk nagy részét éppen ezek felhasználásával érik el.
Vagyis a (magyarországi) modellszinten sikerülne bebizonyítani, hogy működhet a sok kicsi sokra megy elve – mert működik az, csak a bevétel ma a bigtech zsebében landol.
Borítóképünk illusztráció