„Semmit sem ér olyan hordó...”

Erdőbénye - Marci bácsi énekli a Háry János című daljátékban az örök igazságot, miszerint: „Semmit sem ér olyan hordó, ami üres”, aztán úgy folytatja: „Köll hát bele tenni, ki köll aztán venni, ha szükséges” (igazából úgy hangzik ez szövegileg, hogy űűűűű-rehhe-rehhe-rehhehes, meg szüksééééé-gehhe-rehhe-rehhehes – de ez csak a történelmi hűség kedvéért jegyzendő meg, ha már Kodály Zoltán így álmodta kottába). Ez pedig tulajdonképpen minden borfesztivál alaptézise. Ami azt is magával vonja, olyan településen érdemes borhoz kapcsolódó eseményt rendezni, ahol sok a hordó. Sok hordó pedig olyan településen van, ahol sok a pince. Sok pince pedig Tokaj-Hegyalján inkább a kisebb településeken van, ezért lehet olyan sikeres a tolcsvai borfesztivál és újabban az erdőbényei Bor, Mámor, Bénye Fesztivál, amelyet ezen a hét végén rendeztek-rendeznek a hegyaljai településen. Különösen annak fényében, hogy Erdőbényén nem csupán pincéből van sok, de kádárokból sincs hiány.

Ha pedig bor, akkor nem hiányozhat az étel és a zene sem. Miután Erdőbényén nem érik egymást az éttermek, itt leginkább úgynevezett borkorcsolyákról volt szó, hogy a mámor szó a fesztivál nevében a jobbik értelmében hasson minden résztvevőre. A mámort pedig még a zenei csemegék is fokozták a látogatóknak. A katolikus templomban például jelen volt a magyar jazz egyik legnagyobb egyénisége, Dresch Mihály, aki ezúttal a cimbalmot teljesen más értelmezésbe helyező virtuózzal, Lukács Miklóssal adott koncertet, de jelen volt egyebek mellett Gryllus Vilmos, Herczku Ágnes is. A Zempléni Fesztiválhoz kapcsolódva pedig szintén a fesztivál részeként játszott a településre látogatóknak Jörg Hegemann német boogie-zongorista is.