Nézőpont: Szegénység bélyege

Az ember nem arra született, hogy szenvedjen. Hiába minden kísérlet, a társadalmak mindig kitermelik a maguk szegényeit. Dankó Mihály jegyzete.

Az sem mindegy, hol szegény valaki, vagy mihez viszonyítjuk a szegénységet. Mert másként éli meg egy afrikai ország, vagy India lakója a nincstelenséget, mint egy angliai, esetleg USA-beli. A korosztályombeliek csak a tanulmányaik során és a szüleik és nagyszüleik meséiből hallhattak az éhezésről, a nincstelenségről. Lehet, hogy a „mi időnkben” is volt szegénység, csak vagy nem illet róla beszélni, vagy aki tényleg nehéz helyzetbe került, annak ő maga volt az oka.

Aztán jöttek a társadalmi változások, Magyarországon újra teret nyert a kapitalizmus. Az esetlegesen elhibázott politikai, gazdasági lépéseknél, a javak újra elosztásánál a „szerencsések” kerültek ki győztesen. A nagyvilág vérkeringésbe pont akkor kapcsolódtunk be, amikor válság, visszaesés jelentkezett mindenhol. Szóval a körülmények... Hamar kiderült, van egy réteg, mely a saját létfenntartásához szükséges eszközeit nem tudja megteremteni és létminimum alá süllyedt. A legnagyobb gondot az jelentette, hogy a munkanélküliség miatt egyre nagyobb hátrányba került a középosztály. Bár ők minden erővel igyekeznek a „tisztes szegénység” szintjén megmaradni, szégyenüket „takargatni”, büszkeségükből nem kérni a „segítségből”. Erőn felül elvállalnak mindent, közben rámegy a családjuk, a boldogságuk, az egészségük! Viszont azt is látni kell, a másik csoport „sportot űz helyzetéből”, s igyekszik állapotát meglovagolni, minden forrás kiszipolyozásával. Az tény, aki bekerült ebbe az ördögi körbe, rengeteg testi és lelki fájdalmat él meg. Gondoljunk bele, ha veszélybe kerül az otthon, a gyermeknek azt mondani: nincs! A félelmek mardosása könnyen eltereli a józan eszet, s elvész a cselekedet kontrollja. Mindezt legyőzni pedig csak teljes társadalmi összefogással lehet!

- Dankó Mihály -