Akit hidegen hagy a számmisztika

Kurucz Tamásnak szerencsét hozott a tizenhármas mez: a kállói játékos négy gólt szerzett vasárnap.Egyeseket a hideg ráz ki a látványától is, Kurucz Tamás viszont évek óta a világ legtermészetesebb módján viseli – a tizenhármast mezt. A nagykállói futballistáról lepereg az ominózus számot övező mizéria, hisztéria: vasárnap óta pedig nyilvánvalóan áldja az eszét, hogy fittyet hány a babonás félelemre. A csatár jegyezte a megyei első osztályú együttes valamennyi találatát a Gyulaháza ellen 4–1-re behúzott összecsapáson.

– Semmiféle számmisztikára nem kell gondolni: amikor még a Nagyhalászban játszottam, a tizenhármas mez volt szabad, megfogtam, felvettem és rajtam ragadt, ennyi az egész – vázolta tömören a szerelésválasztás egyszerű és frappáns történetét Kurucz Tamás. – Ennek már több éve, mondhatom, egyáltalán nem bántam meg, semmi bajom vele, sőt, hozzám nőtt. Noha időközben akadt egy súlyosabb sérülésem sajnos, térdműtét miatt hat hónapot kihagytam, de ez benne van a játékban, ennek semmi köze ahhoz, hogy az ember éppen hányas számú mezben szaladgál.

Kurucz Tamás mindjárt két legyet ütött egy csapásra a vasárnapi bajnoki mérkőzésen. Egyéni (gól)rekordot döntött, másfelől fontos három ponthoz segítette az előkelő helyezéséért hajtó, pillanatnyilag a harmadik pozícióban tanyázó Nagykállót. – Egy meccsen eddig három gólt volt maximum, ezt most sikerült felülmúlni – állapította meg a tényt a korábban  az Újfehértóban, Kemecsén, Tiszalökön, no meg az emlegetett Nagyhalászban is szerepelt Kurucz Tamás.

– Most már talán elárulhatom, hullámzó teljesítményünk következtében a múlt héten a megszokottól eltérő hangulatban teltek az edzések: érezhető volt, hogy a csapat elszántan fog pályára lépni, és csak a győzelem elfogadható. Ennek szellemében készültünk, ami persze, rám is kihatott. Szerettem volna bizonyítani, mivel a Gyulaháza elleni meccs előtt játszott őszi négy fordulóban kevés lehetőséget kaptam: megesett az is, hogy Mátészalkán kiállították a kapusunkat, és engem hoztak le, hogy cserélni tudjunk... Nem hibáztatok senkit, összeszorítom a fogam és küzdök azért, hogy minél többet futballozhassak. Utólag az is bevallható: a srácokkal pénteken rendezett „összetartó edzés” is elérte célját, az eredmény legalábbis ezt mutatja. Annak pedig külön örülök, hogy édesapám és a testvérem látta a mérkőzést, a góljaimat, velem együtt nagyon boldognak tűntek. Természetesen a folytatásban próbálok hasonló játékra törekedni, bár nyilvánvaló, nem fogom négyesével szerezni a gólokat...