Nyíregyháza-zászló a Wembley-ben

A mérkőzést vezető Kassai Viktorékon és a díjátadásnál a díszpáholyban feltűnő miniszterelnökön, Orbán Viktoron kívül is akadt magyar a szombati Bajnokok Ligája-döntő helyszínén, a londoni Wembley-stadionban. Ezzel aligha mondunk újdonságot, azzal viszont igen, hogy egy Nyíregyháza zászlót is lobogtatott az olykor felerősödött szél.

Dicső Péter, 34 éves nyíregyházi futballrajongó kezében volt a lobogó, neki – és a vele tartó Magyar Miklósnak – megadatott, hogy a szabolcsi megyeszékhelyt „képviselje” a futball európai topeseményén. De mit kellett ahhoz tenni, hogy ott lehessenek a futball szentélyében a 87 695 néző között?

Alig hitt a szemének

– Sört inni – egyszerúsítette le a választ Dicső Péter. – Az egyik sörös cég promóciós játékán vettem részt akkor, amikor éppen a BL-elődöntőjét néztük, és az elfogyasztott italok után kapott szelvények közül a „nem nyert” feliratúakkal regisztráltam magam a játékra. Aztán szűk két héttel a döntő előtt jött az e-mail, hogy a nyertesek között vagyok – mit ne mondjak, jó néhányszor el kellett olvasnom az üzenetet, hogy felfogjam: nem valamiféle tréfáról van szó. A nyeremény két személyre szólt, Miki barátom pedig már akkor megígértette velem, hogy őt viszem magammal, amikor beneveztem a játékba. Akkor nem gondoltam volna, hogy szavamon kell majd fognia.

Magyarországról négy ilyen utat sorsoltak ki, a szombat hajnali ferihegyi induláskor derült ki, hogy abból kettő került Nyíregyházára. Maradjunk azonban Dicső Péteréknél, akiknek londoni programja nemcsak a mérkőzés megtekintésére korlátozódott.

Leírhatatlan hangulatban

– A megérkezés és a belvárosi szállodai szoba elfoglalása után a Hyde Parkba vezetett az utunk, ahol minden az esti mérkőzésről szólt – kezdte az élménybeszámolót Dicső Péter. – Az európai szövetség fesztiválját láthattuk ott, amely során főszerephez jutottak korábbi angol és spanyol válogatott labdarúgók. Megnézhettük a BL-történeti kiállítást, fotózkodhattunk a serleggel, remek hangolódás volt ez az esti meccsre. Aztán a Wembley-be menet, a metrón már óriási volt a hangulat. Hovatartozástól függően énekelték a dalaiakat a fanatikusok, egy rossz szó nem hangzott el – mindez a futballhuliganizmus őshazájában. Miki barátommal mi is megosztottak voltunk a szurkolást illetően, hiszen amíg én a Manchesterért szorítottam, addig ő a Barca-sikerre vágyott. Rossz lóra tettem, de a barátság azért megmaradt köztünk.

Amúgy érdekes, hogy a városban és a stadionban is több volt a spanyol, mint a Manchester-hívő, szerény becsléseim szerint legalább százezer hispán érkezett Londonba, persze közülük nem mindenki juthatott be a stadionba. Mi viszont ott lehettünk, és életreszóló élménnyel gazdagodtunk. Tavaly a helyszínen tekintettem meg az Internazionale–Barcelona elődöntőt, akkor azt mondtam: ennél nagyobb futbalélmény már nem érhet. Szerencsére tévedtem. A futball szentélyében, a „nem csúnya” Wembley-ben lehettem ott, BL-döntőn, még ma sem tudom felfogni.

Kárpótlás a Szpari-fiaaskóért

Dicső Péter elárulta: sok magyarral találkoztak a stadionon belül és kívül is, a vasárnapi városnézéskor is emelkedett volt még a hangulat, de a spanyolok java része már hazatért ünnepelni. Ugyanakkor nemcsak jó híreket tartogatott a hétvége a Szpari-szurkoló fiatalember számára.

– Lélekben azért már fel lehettem készülve arra, hogy kedvenc csapatom nem fog visszajutni az élvonalba, a hétfői hazaérkezés után értesültem róla, hogy a Diósgyőr már matematikailag is bajnok lett, mi pedig a harmadik helyre csúsztunk vissza – így Dicső Péter. – Azért a BL-döntő, mégis csak BL-döntő, így a csapat váci veresége miatt kárpótolva érzem magam a Londonban átélt élményekkel...

- Bodnár Tibor -