Eredmény nélküli kirakózás

Az ezt megelőző napokban benne volt a

levegőben a váltás, amit jelez, hogy

csütörtökön a kora esti

órákban, már a szolnoki

otthonába tartó Kmézics

Zorant értük utól

telefonon.

– Nem jöttek az eredmények –

indokolta meg a váltást röviden

Kmézics Zoran, aki persze a

részletekben is elmélyedt. – Az

okok közé sorolom a

sérülések okozta hihetetlen

pechszériát valamint azt, hogy a

légiósválasztásunk nem

sikerült. Tudtam jól, hogy a

költségvetést tekintve a

Nyíregyháza nem tartozik a

bajnoki élmezőnybe, az ilyen csapatoknak

pedig akkor van esélyük a jó

szereplésre, ha egységesek. Ehhez

rengeteg munka kell, szerettem volna, ha már

szeptemberre összeáll a végleges

keret, de a rossz kiválasztás és a

sérülések miatt folyamatosan

játékoscserékre

kényszerültünk. Januárban, a

Sopron elleni vereség után

beszélgettünk a hogyan

továbbról a vezetőkkel, akkor nem

került szóba a váltás, majd

miután sikerült megvernünk a

Paksot és a

Dombóvárt, úgy tűnt,

lendületbe jöttünk. Az Albacomp

elleni vereség papírformának

számított, a Szolnok elleni

kupameccsek viszont valóban nem

sikerültek jól, sem az eredményt,

sem pedig a játékot tekintve. Ekkor

újra beindult a lavina, megint másabb

lett a hangulat, végül a vezetőkkel a

szakítás mellett

döntöttünk.

Esett már szó a váltáshoz

vezető körülményekről, a

légiósválasztásokról,

a sérülésekről. Vajon a

tréner csinálna-e másként

valamit, ha vissza lehetne forgatni az

időkerekét?

– Az edzésmunkában nem, de

lennének elvek, amelyek mellett jobban

kirtartanék – felelte

Kmézics Zoran. –

Ragaszkodnék egy olyan center

megszerzéséhez, aki jól

futó játékos, jó

lepattanozó és tartást tud adni a

csapatnak. Sokszor elmondtam, hogy az

irányítóposzton is végig

gondjaink voltak, Brane Savicnak

ugyanis nem volt megfelelő helyettese. A

mezőnyben a miénk volt az egyedüli

csapat, amely egyetlen klasszikus

játékmestert foglalkoztatott. A

vezetők számára is tanulság,

hogy egy-egy jobb játékos

szerződtetésére olykor többet

kell áldozni, mert ha beválik, akkor

rengeteg időt spórolhatunk a

csapatépítés terén. Persze

tudom, a klub nem dúskál az anyagiakban.

Olyan ez a csapatépítés, mint a

puzzle, a megfelelő darabokat kell a

megfelelő helyre tenni. Mi nem mindig

találtuk meg a kívánt

alkotóelemeket.

A beszélgetés alatt

Kmézics edző

szavaiból nem szűrődött ki

különösebb csalódottság.

Ezek szerint rossz érzések

nélkül távozik?

– Korrekt módon váltunk el, a

későbbiekben is bátran egymás

szemébe tudunk majd nézni a

vezetőkkel és a játékosokkal

egyaránt – így a

tréner. – Mindig is

hangsúlyoztam, hogy a fiúk minden

tőlük telhetet megtettek a minél jobb

szereplésért, az

edzésmunkára sem lehetett panaszom. Annak

külön örülök, hogy a fiatalok

közül Lekli József

és Farkas Attila egyre

meghatározóbb szerephez jutott és

Mohácsi Máté is

rengeteget lépett előre. Az

eredmények viszont nem jöttek, az

irányításom alatt játszott

huszonöt

tétmérkőzésből

tizenegyet nyertünk meg, ami nem sok, de nem is

kevés.

Szűk másfél évtizeddel

ezelőtt Nyíregyházán

fejezte be aktív

játékospályafutását

Kmézics Zoran, aki

nyilván csalódott lenne, ha ugyanezt

mondhatná el az edzői karrierje

kapcsán is.

– Remélem, nem most dolgozhattam

utoljára élvonalbeli csapatnál,

mert valahol nekem ez a hivatásom –

érkezett a válasz. – Tudom, ebben a

szakmában nem egyszerű jó

állást találni, de az én

életem a kosárlabda. Most

megkönnyebbülve érzem magam, hiszen

olyasmiből szálltam ki, ami nem a legjobban

működött, de két hét

múlva már vakarózni fogok,

hiányzik majd minden, ami a sportágat

körbeveszi. Hiányozni fog a

nyíregyházi publikum is, amely

nagyon korrekt volt, ha rászolgáltunk a

buzdításra, azt mindig meg is kaptuk.

És kérem írja meg, nagyon fog

hiányozni a Széchenyi

Étterem főztje és kedves

személyzete is.

Kmézics-korszak

számokban

A Marso-Vagép NYKK

tétmérkőzéseinek

mérlege Kmézics

Zoran

irányítása mellett

NB I. A csoport: 15 5

10 1244–1263
Közép-európai

Liga: 6 4 2

536–530
Magyar Kupa: 4 2 2

298–306
Összesen: 25 11

14 2078–2099

- Bodnár Tibor -