Útban a védelem felé

A tavaszi első hullám idején is szkepticizmussal kezeltem a pandémiát, hiszen akkor Magyarországon viszonylag kevesen kapták el a Covid–19-et, nyáron pedig hittem abban, a valós fenyegetettséget sikerült magunk mögött tudnunk.

Ősszel gyökeresen megváltozott a hozzáállásom. Sajnos egyre sűrűbben és gyakrabban kezdtek körülöttem csapkodni a villámok. Több közeli ismerősöm került kórházba a koronavírus miatt, sokan nagyon megszenvedték a betegséget, ezért amikor lehetőség volt, rögtön regisztráltam az oltásra. Számításaim szerint még hónapok lettek volna hátra az első vakcinával való közelebbi ismeretsége­mig, ezért teljesen váratlanul ért a telefonhívás, megkaphatom a Szputnyikot.

Az oltóponton a minimális várakozás közben végig­olvastam, milyen mellékhatásokkal számolhatok. Az injekció beadása után egyik sem jelentkezett, sem az ajánlott félórás pihenő alatt, sem utána. Másnap azonban a szervezetem jelzett, észlelte a betolakodókat, és hatalmas lendülettel kezdett a védekezésbe. Láz, fejfájás, hidegrázás, de ezt teljesen normálisnak tartottam, még ha kellemetlen is volt, hiszen mindez értem történt bennem, ráadásul a tájékoztató szerint ezek a tünetek pár nap múlva elmúlnak. Nem így történt, már másnap reggel frissen és láztalanul ébredtem.

Hogy a klasszikust egy kicsit átírva vonjam le a tanulságot: Az oltást megkapni nem kell félnetek. Jó lesz. Ha mindenki benne van, én nem ellenzem. Inkább pár óra múló rosszullét, mint hosszú hetek a kórházban. Az első lépést már sikerült megtennem a védettség felé, másokat sem hátráltatnék ebben. Közös érdekünk.