jegyzet

2021.09.21. 08:58

Elnémult a Kincsem

Maximálisan érthető, ha a családot zavarja és felháborítja az az országos médiafelhajtás, ami egy felfoghatatlan tragédiát övez.

ladányi tóth lajos

Forrás: Kincsem Park

A 21 esztendős, ereje teljében lévő nyíregyházi lovashölgy két hete még úgy utazott ki az isztambuli amatőrlovas világbajnokságra, hogy a szépreményű pályafutása újabb fontos állomásán minél jobb, biztatóbb eredményt érjen el.

A szeptember 5-i futam úgy indult, mint bármelyik más: egymás közelében vágtattak a lovak, a lovasok igyekeztek minél előnyösebb pozíciót felvenni. Az előtte a lépteit szaporázó francia versenyző angol telivére hirtelen egyensúlyát vesztette, neki pedig esélye sem volt arra, hogy kikerülje őket. Azóta a gall zsoké hazatérhetett a kórházból, a Magyarországot képviselő tehetséget viszont súlyos fejsérüléssel, válságos állapotban ápolták. Tizenhárom napig élt a remény, küzdöttek érte, de nem tudták megmenteni. Iszonyatos, borzalmas, szívszorító, hogy így ért véget egy sokkal többre hivatott élet.

Három éve írtam róla annak apropóján, hogy a Nemzeti Vágta negyedik helyén végzett Füzér képviseletében, Suttogó Galileo nyergében. Akkor elmondta, hogy már négyesztendős korában elkezdett lovagolni, és attól kezdve egyre csak erősödött a kötelék a szenvedélye iránt. Tagja lett annak a nyíregyházi istállónak, ahol a Kincsem Parkban versenyző telivéreket készítettek fel a versenyekre. Az Alagi Tréningközpontban is sokat készült, hiszen minden vágya az volt, hogy egyszer hivatásos és eredményes zsoké legyen. Pink, Papírsárkány, Bírónő, Daktilus, illetve Nebáncsvirág is kedvenc lovaivá váltak. Szinte a Kincsem Park volt a második otthona. Ott búcsúztak el tőle döbbent csendben a Győztesek Körében a tiszteletére összegyűlt versenyzőtársai.

A Hippodrom és Lovarda Magazinban nyilatkozta: „Számomra mindig a lovak szerepelnek az első helyen, sokkal jobban megértem magam velük, mint az emberekkel. Különösen az érzékeny idegrendszerű telivérekkel tudok igazán azonosulni, miattuk mindent kizárok a külvilágból, mindent, ami nyomasztja a lelkem, és próbálom a lehető legnagyobb nyugodtságot és megértést sugározni feléjük, hogy elnyerjem bizalmukat... Minden erőfeszítést megér az a boldogság, amit a lovak tudnak adni, ha jókedvűek, mindig megmosolyogtatnak, ha alattam vagy a karámban bakolnak, és amikor jól futnak, az ember szíve megtelik büszkeséggel.” Jeles Eszter, nyugodj békében!

Címkék#jegyzet

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!