Három feltámadás

Három boldog hitvallás foglalkoztat ezen a húsvéti ünnepen. Az egyik visszatekintésre hív, a másik helyzetfelmérésre ösztönöz, a harmadik a jövőre emeli a tekintetünket.

Az egyik feltámadás az a régi, amelyre minden további húsvét épül. Ekkor mondta a következőt az angyal: „Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincsen itt, hanem feltámadott!” Sokszor elfelejtjük ezt, és összetört szívű, csalódott, kudarcos sírlátogatás a húsvétunk, temetni járó keresztyénség az életünk. Pedig harangkondulás az angyali prédikáció: Krisztus feltámadott! Igazából minden vasárnapi harangszó ezt idézi fel: ekkor támadt fel Jézus Krisztus a halálból.

Jézus nem belerohant ellenségei karjába, nem tehetetlenül csapdába esett, hanem vállalta a halált, hogy legyőzze azt. Isten feltámasztotta Fiát. Nem létezik igaz keresztyén hit feltámadáshit nélkül!

Erre épül a mindennapok feltámadása, amit a tékozló fiú atyjának szava fejez ki: „Ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott!” Megérkezik a fiú szétzilált élettel, üres zsebbel, szégyenkezve, és belátja minden bűnét: vétkeztem az ég ellen és teellened.

Apja mást mond, mint amire a fiú számít. Nem bántást kap, hanem megbocsátást és szeretetet: „Ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott! Örüljünk és vigadjunk!”

Ekkor születik meg a bűnből felálló ember hétköznapi feltámadása. Az enyém is. Hogyan? Gyűlölöm a rosszat és cselekedni akarom a jót; nem kell a háborúság, de kell a békesség; nem kell a káromlás, de kell az imádság; nem kell a harag, de vágyom a szeretetre; lemondok az úrhatnámságról, és vállalom a szolgálatot. Győz bennem a Krisztus indulata, és feltámadásélménnyel ajándékoz meg, a naptári húsvéttól függetlenül.

Aki hisz a Megváltóban, az a bibliai Jóbbal együtt mondja: „Tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött…”

Lesz majd egyszer egy nagy és általános feltámadás, amikor Isten maga elé állít mindenkit. Emiatt a kötelező feltámadás miatt kapja vissza a földi élet a komolyságát és a felelősségét.

Ha nem tudnánk, hogy egyszer meg kell állni a mennyei Bíró előtt, aki tudja minden dolgunkat, és ha nem tudnánk, hogy van örök élet, akkor nem lenne érdemes keresztyénnek lenni. De mi tudjuk, hogy Isten azért méltóztat bennünket örök életre, mert Krisztus feltámadt, és Őérte bennünket sem hagy semmivé lenni, hanem előhív az örök életre. Ez a húsvét nagy perspektívája: Megváltóm az én porom fölött is meg fog állni!

Boldog ember az, akinél ez a három feltámadás össz­hangban van, mert ez a három alkotja a hit teljességét! A feltámadt Krisztus jelenléte szentelje meg ünnepünket! Ámen.