SZON
Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei hírportál
You’ll never walk alone – a világ leghíresebb futballhimnusza, a Liverpool összes meccsén átszellemülten éneklik a szurkolók. De nemcsak az Anfield Roadon, hanem Dortmundban vagy éppen Glasgow-ban a Celtic drukkerei is. A „soha nem jársz egyedül” valami olyasmit üzen, hogy történjék bármi, egy közösségben az ember mindig támaszra lel. Ez túlmutat a futball mélységein, több annál, hogy ha kikap a csapat, az igazi szurkoló akkor is mellette áll. A You’ll never walk alone az életről szól, és azt, amit jelképez, nem lehet tanulni. Azt érezni kell.
Szoboszlai Dominik már több mint egy éve a Liverpool labdarúgója, de ez a bizonyos érzés valószínűleg sokkal régebb óta ott él benne, mint hogy először magára öltötte a vörös mezt. Életének ezen részéről keveset tudunk, de nemrég nyilvánosságra került egy történet, ami többet mesél el róla annál, hogy milyen százalékban passzol pontosan vagy milyen sokat fut egy meccsen. A Liverpool Nottingham Forest elleni bajnokiján vendégül látott egy csapatra való magyar játékost. Ezt értsük úgy, hogy nemcsak a meccsjegyeiket intézte, hanem az utazásukat, szállásukat is, bevitte őket a kulisszák mögé, majd a saját házába is meghívta őket, ahol jót beszélgettek kötetlenül.
Mindennek oka egyszerre volt szomorú és örömteli. A csapat egyik játékosa vérképző betegségben szenvedett, őssejt-transzplantációra szorult a még nagyobb baj, a leukémia elkerülése végett. A nem kockázatmentes beavatkozás sikeres volt, Patrik azóta újra futballozik, a csapat a tavasszal vele együtt jutott fel a megyei első osztályból az NB III-ba, Szoboszlai pedig így jutalmazta meg a srácokat. No nem is a feljutásért, hanem sokkal inkább azért, mert a bajban támaszt nyújtottak, nem hagyták, hogy egy társuknak egyedül kelljen végigmennie az úton.
A történetet nem Szoboszlai osztotta meg, hanem Patrik, ami nagyszerű döntés volt.
Olyan világot élünk, hogy aki jót tesz, az gyakran úgy érzi, hogy hallgatnia kell róla, különben rásütik, hogy csak kérkedik vele.
Van erre számos más példa is a futballvilágban, például az olasz Internazionale lengyel sztárja, Piotr Zielinski megvásárolt és felújíttatott két épületet a szülővárosában, Zabkowicében, hogy gyermekotthonok bővülhessenek. Magától sosem emlegeti a karitatív tevékenységét, és amikor kérdezik róla, akkor is szerényen, szűkszavúan válaszolgat.
Azt mindenki tudja, hogy a futballisták sokat keresnek, de azt is mindenkinek tudnia kellene, hogy sokan vissza is adnak ebből a közösségüknek.
Hogy senki se járjon egyedül.