Másodállás

Erős túlzás lenne azt állítani, hogy akár csak kisebb vihart is kavart volna az új kapitány kinevezése. A férfi kosárlabda-válogatott augusz­tus óta élt árván, a szövetségnek bőven volt ideje átgondolni, ki legyen Ivkovics Sztojan utódja, és végül külföldön talált rá a megoldásra, a szlovén Gasper Okornt szerződtette a nemzeti csapat kispadjára. 

Az előbb azt írtam, a válogatott árván élt, de ez így nem pontos. 

 Legutóbb a férfiak augusztusban játszottak az olimpiai selejtező tornán, legközelebb februárban lépnek pályára két Európa-bajnoki selejtezőn, amelyet majd jövő novemberben folytatnak. A hölgyeknél is hasonló a helyzet, ők novemberben estek túl két Eb-selejtezőn, és ha a nyári Európa-bajnoki szerepléssel nem harcolják ki a részvételt a februári olimpiai selejtezőre, akkor jövő novemberig nem lenne egyetlen fellépésük sem. 

Ennyire laza programmal a sportág két válogatottja egész egyszerűen nem verhet gyökeret a nyilvánosság tudatában, nem építheti a népszerűségét, a szakmai munka is szinte értelmezhetetlen az egyes selejtező időszakokat megelőző három, legfeljebb négy nap alatt, a sűrű klubprogram miatt ennél több idő nem áll a kapitányok rendelkezésére a csapatjáték felépítésére. Ezért is volt érthetetlen a magyar szövetség korábbi elnökségének a makacs ragaszkodása a főállású szövetségi kapitányhoz. Évi négy mérkőzés, ennyi a feladat, és ha a férfiaknál négy-, a hölgyeknél kétévente a csapat kijut a soros Európa-bajnokságra, akkor az is csupán néhány hetet fed le – ezért kár egy szakember tudását lekötni az esztendő mind a tizenkét hónapjára. 

Gasper Okorn továbbra is a szlovén Krka vezetőedzője marad, ahogy egyébként a legtöbb európai szövetségi kapitány másodállásban látja el a feladatát. A különbség annyi, hogy több nemzet esetében a klubkosárlabda is nemzetközi szintű, így a sportág folyamatosan országos léptékben is fókuszban tud maradni, a Real Madrid vagy a Barcelona hazai sztárjait egész Spanyolország ismeri, a kosárlabda a mindennapok része, és sajnos nálunk ez nem így van. Hat-nyolc­havonta egy-egy villanás, ez a válogatottak jelenléte a magyar sport­életben, a remek Perl Zoltánt vagy Vojvoda Dávidot csak az látja amúgy, aki valamiért követi a Falco vagy az Alba Fehérvár hazai meccseit. Így nem csoda, hogy Gasper Okorn szép csendben, vissz­hang nélkül érkezett az egyik legfontosabb posztra.