Dalra fel!

Egyesek szerint azért tartott ilyen sokáig, négy évig az amerikai polgárháború, mert az északi és a déli tiszteket ugyanott, a West Point Akadémián képezték ki, ezért mindkét oldal minden éles helyzetben ugyanolyan döntéseket hozott, és ezt pontosan tudták egymásról is. Ez a fő gondom napjaink nemzetközi labdarúgásával. Az uniformizálás, a sematikus játék, a kockázati elemek, az egyéniségek kiszűrése, kiszorítása. Kis túlzással gól már csak akkor születik, ha az egyik fél hibázik, vagy a másiknál akad egy géniusz, aki szétfeszíti a többieknek felállított kereteket, és húz valami egészen váratlant. 

Mint Szoboszlai Dominik, a montenegróiak elleni egyenlítéskor. 

Százból, de talán inkább ezerből egy. Ehhez hasonló gólt rúgott Bene Ferenc 1966-ban a braziloknak, 1985-ben Kiprich József az osztrákoknak – mindketten a magyar válogatott első gólját szerezték az említett, örökre feledhetetlen mérkőzésen, a liverpooli 3:1 és a bécsi 3–0 alkalmával. A vége a vasárnapi Európa-bajnoki selejtezőnek is három magyar gól lett, de azért akadnak érdemi különbségek is. Bene a brazil védelmet a harmadik, Kip­rich az osztrákot a 21. percben bolondította meg parádés cselsorozatával, még 0–0-s állásnál, Szoboszlai viszont 0–1-nél, elég gyötrelmes előzményeket követően, a 68. percben érezte meg, hogy a taktika betartása, a labda járatása, a lehetőség szerint precíz és fegyelmezett csapatjáték már kevés. Villantani kellett. Meg is tette. 

További, nem elhanyagolható differencia, hogy 1966-ban, a Goodison Parkban szinte kizárólag angolok ámuldoztak Albertéken, 1985-ben, a Hanappiban jó hatezer honfitársunk rikoltozta, hogy Mexikó, Mexikó, most, a Puskás Arénában pedig már hatvanezer hazai szurkoló ünnepelte a csoportelsőséget, az egész évi veretlenséget (legutóbb 1976-ban sikerült így zárnia a válogatottnak naptári évet), és dalolta, hogy az éjjel soha nem érhet véget.
Azért, ha egyszer mégis véget érne, kiírhatnánk egy pályázatot szurkolói dalok megalkotására, mert ebben a műfajban bizony sok nullra vezetnek ellenünk az angolok. A maga műfajában és körében talán a „Reptér” és az „Érik a szőlő, hajlik a vessző” is alapmű, de ha jól tudom, egyikben sem szerepel például Szoboszlai Dominik vagy Marco Rossi neve.
Szóval, dalra fel!