Szervező erőtlenség

Itt a tavasz. A gólyák érkezése és az egymást érő európai kerékpárversenyek jól jelzik ezt. Lassanként előkerülnek azok az amatőr országúti kerékpárosok is, akik a téli tekerést meghagyták a nagyon elszántaknak. Általában tizenöt fok fölötti hőmérsékleten élénkül meg a bringásélet. Robbanékonyságot, állóképességet, egyáltalán erőt ilyenkor még nem várhat magától az ember. Hiú ábránd lenne, mint abban bízni, hogy a nyereg már az első kerékpározások során is kényelmes lesz.

A kerékpározás rendkívül könnyű dolog, nem is kell hozzá erőfeszítés, és minden nehézség nélkül lehet megtenni egészen nagy távokat is. Mármint másoknak. Amikor az ember a szembeszélben, alig haladva, fogcsikorgatásra is áldoz energiájából, a mellette elhúzó bringásokat nézve jut az előbb vázolt következtetésekre. A Rejtő-hős Fülig Jimmy megállapítása szerint Napóleon könnyen beszélt arról, hogy kenyérrel és vassal akár Kínáig is eljut. Jimmy őszintén megbántódva adott hangot álláspontjának, miszerint próbálta volna meg úgy, mint ő: egy vas nélkül. Felkészülten könnyű jó teljesítményt nyújtani. Sokszor mormolja el ezt minden formán kívüli kocasportoló, amikor edzett sporttársai távolodó hátát bámulja.

Mindenki csak jönni tud, menni nem. Ez a mondás szépen foglalja össze azt a helyzetet, amikor a bringások egy csoportjának tagjai fáradtsággal küzdve mindannyian abban bíznak, hogy majdcsak a boly élére áll valaki, és jó tempót megy. Az amatőrök versenyein a vert mezőnyben haladók csoportjaiban nincs ilyen szervezőerő. Ott csak szervező erőtlenség van. Nemhogy menni, de sokan jönni is csak alig tudnak. Az erő általában ott marad az első ötven-hetven kilométeren, így a táv nagyobbik részén már nincs mit fitogtatni.

Ahogy veszít erejéből a bringás, úgy fordul egyre inkább oldalszelesre, szembeszelesre az útvonala. Nem beszélve arról a domborzati anomáliáról, hogy a vízszintesnek tűnő út enyhe emelkedőnek bizonyul az esetek többségében. Egyes fáradt kerékpárosok dombtetőre érve hajlamosak azt gondolni, hogy a lejtmenet pihenést hoz, de arcukról lehervad a mosoly, amikor ráébrednek, hogy a szembe fújó szél miatt lefelé is hajtaniuk kell.

A tudatos felkészülés hívei persze legyintenek a felsorolt nehézségekre. Meg vannak győződve róla, hogy ők a kemények. Közben fogalmuk sincs róla, hogy micsoda kitartás kell több hónapnyi tudatos fel nem készülés véghez viteléhez.