Nem tudott lábraállni a Nagyhalász elleni meccsen - A diagnózis döbbenetes: agydaganat!

Kótaj - Sok futballista visszatért már súlyos betegség után, Markovics Dávid lesz a következő!

Az élet kegyetlen játékot űz Markovics Dáviddal. Olyan küzdelemre készteti a huszonegy éves kótaji futballistát, amire rém­álmaiban gondol az ember. Ennyi idősen, ilyen fiatalon pedig egyszerűen fel sem ötlik senkiben, hogy baj lehet.

Nem tudott lábra állni

Különösen egy teljesen szokásos mozdulat után, melyből millió előfordul a pályán. A megyei első osztályú csapat középpályása a Nagyhalász elleni mérkőzésen fejelt a labdába, majd arra eszmélt, hogy zsibbadnak a végtagjai. Mentő szállította kórházba, a vizsgálat megdöbbentő eredménnyel zárult. A diagnózis: agydaganat!

– Másfél hete, a Nagyhalász elleni meccsen belefejeltem a labdába, utána zsibbadást éreztem a jobb lábamban és a kezemben – taglalta Markovics Dávid, aki szinte példátlan őszinteséggel beszélt betegségéről. – Nem is tudtam rendesen felállni, hiába próbáltam többször, nem sikerült.

– Segítettek levinni a pályáról a csapattársak, kihívták a mentőt, bevittek a sürgősségire, a doki szólt, hogy van egy sejtése, de addig nem mond semmit, amíg nincs meg a vizsgálati eredmény. Csináltak CT-t, az orvos pedig közölte: akad egy kis probléma, agydaganatot találtak. Mellbevágott a hír, sokkolt az egész. Próbáltam erősnek lenni, de el kell ismernem, ez nem egészen sikerült...

– Átszállítottak az idegosztályra, újabb vizsgálatok következtek, ott már kezdtem felfogni, hogy mi történt. Bejöttek a családtagok, akik erőt adtak nekem. Annál is inkább, mert nem tudom elképzelni, hogy bármi baj legyen. Azt meg pláne, hogy ne tudjak felépülni!

Markovics Dávid elárulta, ismerősei, a haverok is furcsállták kissé, hogy kötélnek állt, vállalta azt, amit nem szívesen, netán soha nem tereget ki az ember, különösen a nagy nyilvánosság előtt. Holott igen is, tanulságokkal szolgál esete.

– Én világéletemben egy jókedvű srác voltam, és ezen is túl fogok lépni! – szögezte le az ifjú játékos. – Egy-két héten belül megműtenek Debrecenben, utána teljes energiámmal azon leszek, hogy visszatérjek a pályára. Mert a fociról nem mondok le.

Talán kevesen emlékeznek arra, hogy a nyíregyházi nevelésű labdarúgó 2015 februárjában bemutatkozott az élvonalban. Méghozzá azon a felettébb maradandó paksi mérkőzésen, amelyen a Szpari akkori kapusa, Ovszijenko Volodimir csatárként kapott szerepet. Időközben Markovics Dávidot másfelé vetette a sors, míg az elmúlt napokban olyan tapasztalatokat szerzett, ami normális körülmények között évekbe telt volna. Megkockáztatható, bölcsebb lett.

– Sokat gondolkoztam, érzem, hogy máris más ember lettem, mindent másként látok, mint korábban. Gyakran vitatkoznak az emberek akár egy bevásárlóközpontban holmi apróságokon, pedig nem ez számít, vannak ennél lényegesen fontosabb dolgok az életben. Örülni kell minden szépnek, jónak. Most röhejesnek tűnik, amikor a pályán felhúztam magam azon, hogy nem passzolnak nekem, vagy akár nem rúgok be egy helyzetet.

– Szembesültem azzal, milyen az, hogy kint vagyok ugyan a meccsen, de nem öltözhetek át, nem készülhetek a csapattal, nem adhatok mindent bele a győzelemért. Ez szörnyű érzés. Ha sikerül felépülnöm, biztos, hogy még nagyobb alázattal tekintek majd a játékra. Utánanéztem, több futballista tért már vissza súlyos betegség után, biztos vagyok abban, én leszek a következő!

Markovics Dávid arra törekszik, hogy optimistán kezelje a betegséget. Elvégre időben került megfelelő kezekbe, megelőzve a még nagyobb bajt.

– Abból a szempontból még szerencsének is vallhatom magam, hogy időben észrevették a daganatot, ami kicsi, ha lehet ilyet mondani, jó helyen, a csonthoz közel van. Ebből fel lehet épülni. Kérem azt írja le, köszönöm a csapatnak, a kótaji egyesületnek, hogy mellettem állnak, segítenek ebben a nehéz helyzetben.

KM-KT