Nincs itt semmi hókuszpókusz - A naményi edző nem hagyja lazítani csapatát

Vásrosnamény - Farkas Béla rövid idő alatt úgy „összegyúrta” a Vásásrosnaményt, hogy már elmozdult a kiesőhelyekről.

Meglehet, a lottón csak üldözik a szerencsét a vásárosnaményiak, futballfronton telibe találták a megoldást. Farkas Béla ismételt csatasorba szólítása egyelőre abszolút nyerőhúzásnak bizonyult. Egyszer ugyebár már bejött. Mégpedig nagyon. Anno 1997-ben Farkas Béla irányításával megyei első osztályú bajnoki címet szerzett a Vásárosnamény. Erre mot nincs esély, mindazonáltal ezúttal szerényebb is a cél, nevezetesen – a megkapaszkodás. A beregiek ugyanis az őszi idény végén siralmasan álltak: a tizenötödik helyen vesztegeltek, „millió” gól szerezve, ugyanakkor magasan a leglyukasabb védelemmel.

December elején, tehát csaknem húsz év múltán csábították vissza Farkas Bélát és az edző nem vesztegette az idejét. Olyannyira „összegyúrta” a Naményt, hogy a tavaszi öt fellépésén csaknem kétszer annyi pontot szerzett, mint az idény első felében összesen (a Szakoly visszalépése miatt ugyebár három pont „ugrott”...). Magyarán, a tavalyi hét egységhez tizenhármat „pakolt hozzá” idén! Legutóbb a Mándokot gyűrte le a feltámadt és a tizedik pozícióba rakétázó együttes, méghozzá ötven percig emberhátrányban játszva.

– Az érzések megérintettek, itt vannak a régi barátaim, akik most is bíztak bennem – tört elő nosztalgia Farkas Bélából, bár a vásárosnaményiak trénere nyilván erre helyezi a hangsúlyt. – Azt mondtam az első találkozáskor az öltözőben, hogy a kér ls a követel oldalnak egyensúlyban kell lennie. Elvégre a világon mindenhol így működik. Mindjárt hatvankét éves vagyok, megváltozni már nem fogok és nem is akarok: mindig ehhez tartottam magam, ha ez működik, akkor lehet haladni. Egyszerű műfaj a futball, addig leszünk eredményesek, amíg mindenki teszi a saját dolgát. A vezető teremtse meg a feltételeket, az edző törekedjen a fegyelemre, a játékos focizzon.

Farkas Béla sosem tagadta, hogy kemény vonalas szakvezető: ritkán „simogatja” szavakkal a játékosokat, ha mégis dicsér, annak súlya van. Azért már ő is öregszik, olykor hajlamos elérzékenyülni...

– Nem számolgattam előre. Minek? Az a feladatunk, hogy nyerjük a meccseket, akkor nagy baj már nem lehet. Láttam a csapat két utolsó őszi mérkőzését, amennyire lehetett felmértem a problémákat, ami elsősorban a védekezés hiányosságaiból adódtak. Decemberben elkezdtünk dolgozni, ami most kifizetődik, majd négy embert posztokra igazoltunk, szerencsére olyan labdarúgókat, akik hétről hétre segíteni tudnak. Nincs itt hókuszpókusz, a fejekben nagyobb rend van, mindenki a feladatára próbál koncentrálni. Ennyi. Mások mellett igazából a feleségemnek és az autista kislányomnak tartozom köszönettel, akik rengeteg terhet levesznek a vállamról: beállnak helyettem dolgozni, hogy apu edzésre mehessen – fogalmazott az edző.

KM-KT