Itt maradt köztünk, mert nagyon akart élni

Nyíregyháza - Élet és halál között volt, de szinte már teljesen felépült súlyos betegségéből Bagin Sándor. Interjú Bagin Sándor labdarúgóval, aki negyven napig feküdt az intenzív osztályon, abból két hetet mélyaltatásban.Elképesztő szeretethullám áradt Bagin Sándor irányába a labdarúgó egészségi állapota miatt aggódó írásunkat követően. A korábbi kisvárdai, az előző szezont a megyei II. osztályú Nyírpazony színeiben befejező, 32 éves támadó akkor már gennyes agyhártyagyulladással élet és halál között feküdt a nyíregyházi Jósa András Oktatókórház intenzív osztályán.

A sok fohász és ima célba ért, megtámogatva az orvosi szakértelemmel és a beteg élni akarásával: Bagin Sándor kedden saját lakásán fogadott bennünket, szinte teljesen felépülve a nem mindennapi betegségből, ami miatt negyven napig volt az intenzív osztály lakója, ebből két hetet töltött mélyaltatásban, és összesen 46 napig szorult kórházi ápolásra.

Alakulhatott volna úgy is, hogy most nem beszélgethetnénk egymással. Tisztában van vele, ugye?

Bagin Sándor: Ahogy a mentő kórházba vitt június tizedikén, a következő húsz napra nem is emlékszem. A következő egy-két napban kezdtem a külvilággal barátkozni, mert akkorra már felébredtem, de addig azért négy műtétet végrehajtottak rajtam, és ezek közül kettő életmentő koponyaműtét volt.

Hogyan támadta meg ez a szörnyű betegség?

Bagin Sándor: Két arcüreg­gyulladásom is volt a tavasszal, természetesen orvosnál is jártam, gyógyszeres kezelést kaptam, és az utolsó hat fordulóban már nem is léptem pályára. A fájdalmaim nem szűntek, annak ellenére sem, hogy másik gyógyszert is szedtem, utána pedig jött szépen sorban minden: a rosszullétek, a fejfájás, a hányinger és a hányás. Befejeződött a bajnokság, ott voltam csapatom, a Nyírpazony utolsó meccsén, kedden még ügyeket intéztem édesapámmal, de szerdán mentőt kellett hívni hozzám, mert a bal oldalam lebénult. Kiderült, az arcüreggyulladásból alakult ki a gennyes agyhártyagyulladás, aminek tragikus vége is lehetett volna, de hála a jó Istennek, az életmentő beavatkozások jól sikerültek.

Tartva az édesapjával a kapcsolatot, ő is azt említette, hogy a műtétek jól sikerültek, de az orvosok ennek ellenére azt mondták, minden azon múlik, hogy a szervezete miként reagál a megpróbáltatásokra. Szóval, ilyen esetekben segít a sportolói múlt, illetve az ön esetében a még aktív sport?

Bagin Sándor: Igen, nagyon sokat számított. Utólag megtudtam, azzal biztatták a közvetlen környezetemet, hogy fiatal vagyok, sportolóként az átlagosnál erősebb szervezettel rendelkezem, és nagyon akartam élni.

A legfontosabb mégis csak az, hogy életben maradt; de megúszta-e maradandó szervi károsodások nélkül a betegséget?

Bagin Sándor: Ezt majd csak akkor lehet teljes biztonsággal kijelenteni, ha a kontrollvizsgálatok is arról árulkodnak, hogy minden leletem negatív. Jelen pillanatban agyi és testi károsodásom sincs, holott ezekkel is számolni lehetett. A gyógytornával különböző házi feladatokat kell végrehajtanom, és ezekkel vissza tudom magam hozni a teljes értékű életbe, mert azért negyven napi fekvés után a járást újra kellett tanulnom, az egyensúlyt és az önkontrollt is vissza kellett szereznem. Ugyanakkor a vizsgálatok arról árulkodnak, hogy minden szép sorjában vissza fog állni a régi kerékvágásba.

Amíg kórházban, kritikus állapotban feküdt, lapunkban két olyan bajnoki osztály, a megye egy és a megye kettő góllövőlistája is megjelent, amelyben feltűnt a neve. Akkor azt kívántuk, bárcsak le lehetne még azt írni, hogy „gólszerző: Bagin”. Lesz még ilyen?

Bagin Sándor: Ezt nem tudom megígérni, mert ilyen betegség után felépülni, teljes értékű életet élni nem olyan egyszerű. A műtéti hegek még látszanak, ezek meg is maradnak, és megmondom őszintén, nem nagyon szeretnék már kockáztatni. Ugyanakkor belekóstoltam az edzősködésbe is Nyírpazonyban, ahol gyerekekkel foglalkozhattam, az nagyon megtetszett, és mindenféleképpen szeretném folytatni, mert a gyerekek nagyon hálásak tudnak lenni.

Mikor szembesült a rengeteg jókívánsággal és üzenettel, amelyeket a kritikus hetekben kapott?

Bagin Sándor Amikor felébresztettek a mélyaltatásból; a családtagjaim elmondása alapján ők maguk is rengeteg bátorítást kaptak az ismerősöktől, és a közösségi oldalon is jöttek az üzenetek, amelyeket még az intenzív osztályon, állapotom jobbra fordulása után olvastam el. Ezúton is szeretném megköszönni a rengeteg üzenetet, a kitartásra bátorító szavakat, mert nagyon jól estek, és rengeteg erőt adtak a családomnak és nekem is. Nem gondoltam volna, hogy ennyien aggódnak értem. És persze köszönök mindent az intenzív és a neurológiai osztály orvosainak, ápolóinak, meg persze a mellettem kitartó családtagjaimnak is.

Sok mindent átértékelt magában a több mint egy hónap alatt történtek után?

Bagin Sándor: Egészségügy és életfelfogás tekintetében szinte mindent. Most, hogy már itthon vagyok, próbálok mindent a helyére rakni, és egyet ígérhetek a szeretteimnek: úgy fogok magamra vigyázni, mint az aranyra.

Hétfőn hagyhatta el a kórház neurológiai osztályát. Azon kívül, hogy hazament, hova vezetett az első útja?

Bagin Sándor: Először még a kórházon belül meglátogattam egy rokonomat, aki szintén műtéten esett át. Aztán pedig természetesen templomba mentem, és megköszöntem a jó Istennek, hogy még itt vagyok.

Bodnár Tibor