Nem állt mindenki mellette...

Dombrád - Borza László mellett a Dombrád leggólerősebb játékosának, Gombkötő Zoltánnak is megköszönték a munkáját. A megyei első osztályban ritkán reccsennek meg a kispadok. Olyannyira, hogy tavasszal egyetlen edzőváltás történt, mégpedig az elmúlt héten – Dombrádon. Noha a tizennegyedik helyen ragadt Tisza-parti futballcsapat számára még nem úszott el teljesen a megkapaszkodás esélye, Borza László "elevezett"... Szó se róla, a trénernek fel volt adva a lecke, elvégre már az előző évadban is jószerivel a bajnoki cím megszerzésével egyenértékűnek tekinthető módon tartotta bent a gárdát, a jelenlegi sziutáció pedig kísértetiesen hasonló. Akkor sikerült a "csoda”" most viszont már nélküle próbálják megvalósítani – a csaknem lehetetlent.

Azóta ugyanis annyiban módosult az ábra, hogy a Dombrád vasárnap elbukta Tuzsér elleni hazai össszecsapást, ekképpen három fordulóval a befejezés előtt tényleg a szakadék szélére került.

– Először is szeretném megköszönni a lehetőséget Révész Józsefnek és Pellei Zoltánnak, akik két éve megkerestek, hogy segítsem a csapatot – mélyedt el a részletekben Borza László. – Azt gondolom, az első évben igazán nagy bravúrnak könyvelhető el, hogy az újonccsapatok közül egyes egyedül mi kerültük el a búcsút, ráadásul úgy, hogy a tizenkettedik helyen zártunk. Erre a bajnokságra sikerült megerősíteni a játékoskeretet, ugyanakkor az őszi idény hajrájára finanszírozási problémákkal szembesültünk, ami kihatott az eredményekre, illetve ennek következtében télen meggyengült a csapat. Többen távoztak, mire februárra rendeződött a háttér, addig sajnos, a piacképes futballisták már elkeltek, arról nem beszélve, hogy három hét késsel tudtuk megkezdeni a felkészülést. Ez rányomta bélyegét a tavaszi idény elejére, majd egy olyan hat mérkőzést felölelő sorozatot produkáltunk, ami közben tizenegy pontot szereztünk, így elérhetővé vált a benntmaradás. Hogy is mondjam? Sajnos, az új vezetőség türelmetlenségét mutatja, hogy négy fordulóval a vége előtt, legalábbis számomra egyértelműen úgy tűnik, feladták a kiesés elkerüléséért vívott harcot, holott ez abszolút nem lett volna lehetetlen. Ezt jelzi az is, hogy rajtam kívül a csapat leggólerősebb játékosának, Gombkötő Zoltánnak is megköszönték az eddigi munkáját, pedig így is nagyon szűkös a létszám. Ehhez csak annyit: köszönöm azoknak, akik a csapat és mellettem álltak, akik viszont nem, azok nem is érdemlik meg a megyei első osztályt...

KM-KT