Piskóti: Szerencsére megmaradtam!

Újfehértó  - Keresztszalag-szakadás, trombózis, tüdőembólia, agyvérzés veszélye – egy futballista megpróbáltatásai.Piskóti Zsolt alighanem tudja értékelni, hogy kék az ég, süt a nap. Elvégre az alig huszonkét éves újfehértói futballista a közelmúltban életmentő beavatkozásra szorult. A megyei másodosztályban szereplő Újfehértó futballistájának kálváriája a nyár végén kezdődött, néhány nap leforgása alatt annyi minden történt vele, mit mással egész életében.

– Augusztus 20-án, edzőmeccset játszottunk, egy teljesen szimpla szituációban elszakadt keresztszalagom – mesélt megpróbáltatásairól Piskóti Zsolt. – Székesfehérváron megműtöttek, aztán nem sokkal később éreztem, hogy kicsit befeszült a vádlim. Előbb Nyíregyházán, majd megint Fehérváron nézek meg: gyanakodtam, hogy trombózis lehet, vérhígítót kaptam, és amennyire lehetett megnyugodtam.

Nem telt egy hónap, már gyógytornára jártam, amikor azt vettem észre, egyre nehezen lélegzem. Elmentem a háziorvoshoz, ahol százhatvan feletti pulzusszámot mértek, egyből mentőt hívtak. A sürgősségin mellkas röntgent és mellkas CT-t csináltak, megállapítottak, hogy kétoldali tüdőembóliám van. Mindez alig hat héten belül esett meg velem... Nem sok jóval biztattak.

Az intenzíven két órán keresztül vérhígító szert kaptam infúzió formájában, aminek az volt a veszélye, hogy rosszabb esetben agyvérzéssel járhat. Tulajdonképpen megijedni sem volt igazán idő. Minden főorvos körülöttem forgolódott, azt mondták: a következő négy-öt nap kritikus állapotnak számít, így csak egy helyben feküdhettem. Szerencsére megmaradtam.

Az ifjú középpályást jelenleg gyógyszerkúrára fogták, bizonyos időnként pedig kórház látogatást kénytelen beiktatni programjába. De! Az elmúlt röpke időszak keservei talán már csupán rossz emlék, és Piskóti Zsolt abban reménykedik: most már minden jóra fordul.

– Még jó ideig kontrollvizsgálatokra kell jelentkeznem, amíg pontosan ki nem derül: örökletes ez a betegség, vagy valami más oka van. A futballtól egy évig eltiltottak az orvosok, amit őszintén szólva meglehetősen nehezen viselek. Annál is inkább, mert perpillanat jól érzem magam. Szeretnék visszatérni, minden attól függ, a szívem miként reagál terhelésre, de az biztos, rajtam semmi nem fog múlni. Egyúttal szeretném megköszönni a támogatást a családomnak, barátaimnak és minden kedves ismerősnek.

KM-KT