Hogy mondhassák: "Kicsi, kevés vagy ide",...

Madzin István hat gólt szerzett a hét végén, de tudja: soha nem lesz belőle már nagy futballista. Madzin István hat góllal hetvenkedhet – ha már csapata hetet vágott a Nyírvasvárinak. De ez távol áll tőle. A megyei másodosztály Nyírerdő-csoportban szereplő szakolyi futballegylet nagyban üldözi az élen nyomuló Tiszavasvárit: hét pont hátrányt igyekszik eltüntetni a tavaszi idényben.

A Madalina-legénység abszolút frontembere mindenesetre már előzött: az éppen a Vasvári első számú támadóját, a momentán súlyos bokasérülését kúráló Fazekas Viktort szorította a bajnoki góllövőlista második helyére.

A rivalizálásról annyit: a februári teremtornán pórul járt, hosszú hetekig ágyhoz között vetélytársat Madzin István személyesen kereste fel a kórházban, holott eddig nem voltak barátok – korábban csak a pályáról ismerték egymást.

– Világos, sokan lenézik a megye kettőt, de kérdezem: én ebben az osztályban játszom, mi mást tehetnénk? – meditált hangosan az immár huszonhat találatot jegyző Madzin István, aki nem az a mellébeszélős típus. – Teszem a dolgom a legjobb tudásom szerint. Örülök, hogy azt csinálhatom, ami a hobbim, arra törekszem, hogy a kilátogató nézők jól szórakozzanak és győzni lássák a csapatot. Ha ez még gólokkal is párosul, boldogan jövők haza. Ez nem csak duma, tényleg így gondolom. Amit ígértem a szezon elején, ahhoz következetesen próbálom tartani magam. Nem táncoltatom a fülelem a labdát, egyszerű, őszinte, futballistának érzem magam. A barátok is cukkolnak, hogy jó, hat gólt szereztem, de milyen csapatok ellen? Erre mit mondjak, amikor ez van...

Sokkal jobban örülnék, ha a Tiszavasvárinak, vagy a harmadik helyen álló Kótajnak rúgnék egy-egy gólt, de ha nem sikerül, akkor sincs tragédia, csak nyerjünk. Semmivel nem lettem jobb futballista, majd meghívom a fiúkat egy üdítőre.

A csatár fél éves ausztriai kalandot kivéve nyolcadik idényét húzza le a Szakolyban. A sógoroknál a hatodosztályban futballozott: nyolc meccsen nyolc gólt rúgott, de a helyi kiskirály (merthogy odaát is akadnak ilyenek...) vezérletével kifúrták a csapatból, amely egyébiránt kiesett. Az azért mégis csak szemet szúr, hogy az esztendők óta megbízhatóan termelő labdarúgó miért éri be ennyivel?

– Lett volna rá lehetőségem, hogy magasabb szinten játsszak, de úgy érzem, Szakolyban mindig megkaptam azt a támogatást, szeretetet, amire magam fajta ember vágyik – válaszolt őszintén Madzin István. – Tisztában vagyok vele, nem leszek soha NB I-es, netán NB II-es focista, mert a képességeim behatároltak. Igazából mindig arra vágytam, hogy két "darab" edzőmeccset játszhassak egy élvonalbeli csapatban, hogy aztán azt mondhassák: "Kicsi, kevés vagy ide"... Nem sértődtem volna meg, mert legalább kiderült volna, mennyit érek.

Kétségtelen, miattam alakult így alakult, tévedés ne essék, az égvilágon senkit nem hibáztatok ezért. Talán Ausztriába visszavágynék, ott a harmad-, vagy negyedosztályban el tudnám képzelni magam. Esélyem viszont nincs, mivel az osztrákok elsősorban NB I-es, vagy NB II-es múltú játékosokat keresnek. Ezt saját tapasztalatból tudom, főleg a szabolcsi régióból rettentő nehéz kikerülni. Ráadásul ha nincs erőd, akkor véged. Abba bele se merek menni, mekkora a színvonalkülönbség az ottani és a magyar bajnokságok között...

KM-KT