Meg kell feszülni és futni!

Meglehetősen érdekes a Dombrád szereplése: bravúrok mellett „hatpontos” meccseket bukott el.Akadnak feladatok, melyek megoldása felér a bajnoki cím megkaparintásával. A napnál is világosabb, ha a Dombrád megússza a kiesést a megyei első osztályból – minimum egy vállveregetés dukál a szakmai stábnak. A három feljutást kiharcoló egylet (a Volán-Sényő és a Csenger volt még érintett...) közül a nyáron a Tisza-parti legénység adta be legnehezebben a „derekát”, az indulásról határozó döntést jól megrágták az illetékesek. Joggal, mert nem akartak megégni...

Mindez már sejtetni engedte: a bentmaradás kiharcolása csúcsteljesítményt igényel. Nos, a Borza-legénység egyelőre tizenkettedik, vagyis megkapaszkodást érő helyen táborozik, miközben meglehetősen érdekes képet festett magáról...

– Tény, nagyon kétarcú a társaság – elmélkedett Borza László, a Dombrád trénere. – Az NB III-ból érkező csapatokat, a Szatmár Uniót, az Ibrányt és a Baktalórántházát legyőztük, ugyanakkor kikaptunk a velünk egy kategóriába sorolt Csengertől, Tiszalöktől, valamint a Nagyecsedtől. Egyedül a Volán-Sényő ellen sikerült úgynevezett hatpontos meccsen nyerni. Ennek egyszerű a magyarázata: a tőlünk többre tartott csapatokkal szemben védekezésre kényszerülünk, kontrajátékból viszont eredményesek tudunk lenni.

Amikor arra lenne szükség, hogy domináljunk, ez persze, több futással jár, az már nem megy... Ekkor üt vissza, hogy kevesen járnak edzésre, hiányzik a megfelelő alázat, ami éppen az ilyen meccseket eldöntené. Pedig egy bravúrra még nagy szükségünk lenne: jön a Nagykálló, megyünk a Szatmár Unióhoz, meg kell feszülni, ha jót akarunk magunknak.

KM-KT