Hat szék között a pad alá

Amatőr Európa-bajnoki bronzérmesként a megyei I. osztályban találta magát. Kóka Róbert úgy érzi, valamiért üldözi őt a sors. Huszonnégy évesen stabil tagja volt az NB II-es bőcsi csapatnak, ám valamiért vissza kellett egyet lépnie, és a harmadosztályú Tiszakanyárban folytatta pályafutását. Ezen a nyáron pedig az amatőr Európa-bajnoki bronzéremmel a zsebében sokáig úgy tűnt, az NB II-es Kisvárda játékosa lesz, ám végül a megyei I. osztályban, Ibrányban kötött ki. Erre mondják, hogy két szék között a pad alá?

– Inkább hat szék között – pontosított Kóka Róbert, aki nem tagadta, nagyon csalódott. – Az olaszországi kontinensbajnokság után legalább féltucat ajánlatom volt, ezek közül a kisvárdait részesítettem előnyben, hiszen magasabb osztályba vágytam. Kezdetben úgy tudtam, nem is próbajátékra vártak, hanem a másik két volt nyírbátori labdarúgóhoz hasonlóan szerződést kapok. Amikor megtudtam, hogy mégsem kellek, már túl késő volt, mindenhol beteltek a keretek, korábbi csapatomnál, Nyírbátorban is. Maradt a megyei első osztály, ahonnan mind közül az ibrányiak ajánlata volt számomra a megfelelő, már csak Móré Zoltán elnök személye miatt is.

Ezek után mit tehet az ember: sértődötten fog futballozni vagy összeszorítja a fogát, és bebizonyítja, hogy feljebb van a helye?

– Durcáskodni nem fogok, de csak fél évre állapodtam meg az ibrányiakkal, a télen mindenképpen váltani szeretnék, hiszen tudom, hogy magasabb osztályban van a helyem – véli a 28 esztendős középpályás. – Minden erőmmel azon leszek, hogy bebizonyítsam ezt. Elég sok változás történt az ibrányi keretben is, de kezdünk összeállni, és a kezdősorunk kifejezetten erősnek tűnik. Nem teljesen ismeretlen a közeg, korábbi tiszakanyári csapattársammal, Balázsi Péterrel különösen jól megértem magam, vele három évet húztunk le együtt.