Pengeélen, majd örömükben táncoltak

Kisvárda - A Kisvárda végig bírta a gyűrődést, az összekovácsolódott csapat bajnoki címet ünnepelhetett.

Ami ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. A Kisvárda NB II-es férfi kézilabdacsapata pedig nem is tolta el a lehetőséget. Alig több, mint egy hete annak rendje és módja szerint elkalapálta a Miskolcot, miközben legfőbb ellenlábasa, a Tiszavasvári elbukta aktuális fellépését – így megkaparintotta a bajnoki címet.

Nem hiába dolgoztak

Summa summarum: Papp József legénysége az utolsó fordulóban mentesült a felesleges izgalmaktól, nem mintha a tavaszi szereplés alapján különösebben aggódnia kellett volna. A várdaiak – immár betonbiztos első helyezettként – osztották ki a soros zakót a Nádudvarnak (37–27), és a vasárnap esti összecsapás után átadhatták magukat az önfeledt ünneplésnek.

– Éjfélig tartott a buli a csarnokban a törzsszurkolókkal, az utánpótláscsapatok tagjaival és játékosok hozzátartozóival – tért ki egy mondat erejéig a mulatság részleteire Papp József, a Kisvárda edzője. – Úgy gondolom, megszolgáltuk az elismerést, aki végigkövette egész éves menetelésünket, tudja: ősszel akadt egy nagyon nehéz periódus, olyan sérüléshullám sújtotta a csapatot, ami éreztette kedvezőtlen hatását. Ekkor becsúszott két vereség, de ezt az időszakot is sikerült átvészelni. A tavaszi idény előtt egyértelműnek tűnt, hogy a Tiszavasvárival fogunk küzdeni a bajnoki címért: az egyforma pontszám miatt csaknem az utolsó pillanatig pengeélen táncoltunk, azzal a teherrel léptünk hétről-hétre pályára, hogy amely csapat egyszer is botlik, óriási előnyt ad a másiknak. Kis túlzással minden meccsen élet-halál kérdésnek számított a győzelem. Egyedül Fehérgyarmaton kaptunk ki, amit én személy szerint kudarcként éltem meg, mivel az utolsó másodpercekben úszott el a találkozó. A Tiszavasvári elleni rangadón aratott diadallal hoztuk vissza a reményt, hozzáteszem, bizonyítja erőnket, hogy mindkét alkalommal, így ősszel vendégként is mi nyertük. A teljesítményünk is mutatja, a szezon második felére rendkívüli módon összekovácsolódott a társaság. Az aranyéremre hajtottunk, ennek megfelelően az idegenbeli rázósabb meccseken is érvényesíteni tudtuk az akaratunkat, talán kijelenthetem: eredményre vezetett a befektetett munkát.

Biztatás és nagy szív

Nem Papp József feladata megválaszolni az ilyenkor azonnal adódó kérdést a jövővel kapcsolatban, aligha meglepő, hogy a tréner sem bocsátkozott jóslásokba.

– A vezetőséggel, a játékosokkal együtt hamarosan leülünk megtárgyalni a hogyan továbbot. Ugyanakkor meg kell köszönnöm mindazok tevékenységét, akik a kisvárdai kézilabda mögött állnak. Simák Gyuri bácsinak az egész éves biztatását, segítéségét, Nagy Kálmánnak a határtalan lelkesedését, jóindulatát, nagy szívvel végzett munkáját. No és persze a csapatnak, hogy edzői pályafutásom legnagyobb sikerét érhettem el. Öröm volt együtt dolgozni!

KM-KT