Mit kezdjünk az „okos” tanácsokkal?

Az iskola nem arra való, hogy szórakozz, hanem hogy tanulj! Gondolom ez nem csak nekem ismerős, hiszen szüleinktől rendszeresen hallhatjuk ezt vagy ehhez hasonló bölcsességet a „nem nekem, hanem magadnak tanulsz!” dorgálás kíséretében, de vajon igazuk van-e a bennünket féltőknek?

Forrás: Shutterstock

Számtalan tizenéveseknek szóló motivációs videó, cikk kering az interneten, melyek szerint csak egyszer vagyunk fiatalok, ne vesztegessük el legjobb éveinket, éljünk, legyünk szerelmesek, bulizzunk! Mindezek ellenére felmerült bennem minap, hogy vajon mindez megéri-e. Nagyon nehéz döntést hozni ezzel kapcsolatban, mivel ebben a korban sokunknak a szüleink helyett a barátaink, ritkább esetben testvérünk lesz a bizalmasunk. Arra persze kevesen gondolunk, hogy a tőlük kapott tanácsok talán nem a legmegfelelőbbek, hiszen saját korosztályunk hasonló problémákkal küzdő tagjaitól kapjuk. Mások szerint viszont emiatt aggódni persze teljesen felesleges, hiszen az az élet rendje, hogy a gyermekből lassan fiatal felnőtt lesz saját döntésekkel, aki képes lesz vállalni tetteinek következményeit. Természetes, hogy mindenki változik, keresi önmagát. Csak arra kell figyelnünk, nehogy elveszítsük önmagunkat, ne adjuk fel értékrendünket.

Ennyi idősen aránylag még kevesen vannak, akik már határozott célokkal rendelkeznek. A társaság és a barátok nagy nyomást gyakorolnak az emberre. Meg kell magunknak hagyni azt a lehetőséget, hogy amikor már tudni fogjuk, hogy „mik szeretnénk lenni, mikor felnövünk”, akkor ne induljunk egy lépés hátránnyal másokhoz képest. Talán az egyik legnehezebb dolog helyesen mérlegelni, mivel sokszor az, ami hosszú távon jó nekünk, különbözik attól, ami pillanatnyilag előnyösnek tűnik.

Tiniként az életünket különösen nehéz egyensúlyban tartani, eldönteni, hogy mennyi időt érdemes tanulásra szánni és mennyit szórakozásra. Egy biztos, egyiket sem szabad túlzásba vinni. Lehet valaki nagyon szorgalmas, ha mellette nincs közösségi élete, nincsenek barátai, elzárkózik a kortársaitól, nem kívánnánk a helyében lenni. Ugyanakkor nem számit, ki mennyire „jó fej”, ha közben nincs magához való esze, és ellébecolja az időt, nem készül, esélytelen egy jó főiskolára vagy egyetemre.

Lássuk be: a legjobb „jó fejek” okosak, intelligensek, ehhez viszont az kell, hogy a suli nemcsak „buli-suli” legyen, hanem felkészítsen bennünket életünk következő szakaszára – ehhez viszont igenis nem árt, ha tanul is néha az ember.

Nagy A. Gréta