Hiszen az irodalom menő!

Miért hallani mostanában egyre többet a POKET-zsebkönyvekről? Ezen kérdések megválaszolása céljából került megrendezésre a Nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnáziumban egy rendhagyó irodalomóra Dr. Murányiné Csorba Zsuzsanna tanárnő és osztálya (11.D) szervezésében. Abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy mint a nyíregyházi POKET-közösség egyik tagja, ismertethessem diáktársaimmal a zsebkönyvek eredetét, célját, a kezdeményezés köré szerveződő közösségeket, valamint azt, hogy hozzám hogyan került közelebb az irodalom.

Biztosan mindenkinek ismerős az a látvány, hogy munkába vagy iskolába menet, a buszon vagy a vonaton az ingázó utasok egymással beszélgetnek, új embereket ismernek meg, olvasnak… Hát nem. Nem látni mást, csak hogy mindenki az okostelefonját bújja, nehogy még véletlenül is köszönni kelljen egy régi ismerősnek, vagy átadni a helyünket egy idősebb hölgynek. Ezt a látványt megelégelve rukkolt elő Vecsei H. Miklós színész és Grecsó Krisztián író a Sztalker csoport támogatásával a zsebkönyvek ötletével. Céljuk az volt, hogy az emberek a tömegközlekedéssel eltöltött időben valami hasznosat tegyenek, például olvassanak. A könyveket úgy tervezték, hogy ne legyenek sokkal nagyobbak egy okostelefonnál, és elférjenek a zsebünkben, hogy könnyen magunkkal hordhassuk őket. A kötetek automatákban érhetők el, amelyeket eleinte forgalmasabb metróállomásokon, pályaudvarokon helyeztek el. A legelsőt 2018. április 11-én, a magyar költészet napján adták át. A példányok megfizethető áron, mindössze 1000 forintért vásárolhatók meg. A projekt eredeti célja az offline-lét, az olvasásnépszerűsítés és a közösségépítés volt a zsebnyi kötetek segítségével. A POKET nem várt fogadtatásban részesült, és máig növekvő irodalmi forradalommá nőtte ki magát. A projekt köré országszerte több ezer tagot számláló közösségek jöttek létre, amelyekbe mind a fiatalabb, mint az idősebb korosztály beletartozik. A nagy igénynek köszönhetően napjainkban már húsznál is több automatából vásárolhatnak az olvasók egy darabka irodalmat nemcsak a fővárosban, hanem vidéken is. A területi terjeszkedés célja, hogy Nagy-Magyarország területén minden olyan városban legyen automata, ahol igényt tartanak rá.

A nyíregyházi lakosok legnagyobb örömére 2019. november 13-án eljött a nagy nap. Végre a mi kultúrakedvelő városunkba is állítottak egy POKET-automatát a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár mellé. A Zsiga nevet kapta. Ez sokak életét megkönnyítette, ugyanis így nem kell többé heteket várni, amíg a fővárosból hazalátogató rokon vagy ismerős elhozza a kért zsebkönyvet. Személy szerint nekem is problémát jelentett, hogy éppen kit is nyaggassak, hogy vegyen nekem POKET-et, de szerencsére ez a gond nem áll fenn többé. Azonban az, hogy most már mi is ,,poketes” város lettünk, nem ám a szerencsének köszönhető. A nyíregyházi koordinátorcsapat egy éves kemény munkája áll a boldogságunk hátterében.

A nyíregyházi POKET-közösség története 2019 januárjáig tekint vissza, amikor néhány irodalomkedvelő nyíregyházi lány teljesen nonprofit módon magára vállalta a küldetést: elérjék, hogy városunkba is helyezzenek automatát. Céljuk az volt, hogy ne csak a fővárosiak privilégiumai legyenek a POKET-hez kapcsolódó közösségi programok, hanem hogy vidéken is kialakuljon egy friss, irodalomkedvelő réteg. A közösség immáron kilenc találkozóra tekinthet vissza, amelyek eleinte a Vásárhelyi László Alapfokú Művészeti Iskola pinceklubjában, később a Bencs Villában, újabban pedig a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár kamaszok számára kialakított Kultúrkuckójában kerülnek megrendezésre. Ezek a találkozók nyilvánosak, bárki jöhet, minden kötelezettség nélkül.

Én nyáron vettem részt a legelső POKET-találkozómon, amely rendhagyó módon a Bujtosi-tó melletti parkban, egy piknik keretein belül került megrendezésre. Magam sem tudtam, mire számítsak, és azt sem, hogy kik lesznek ott, de éreztem, hogy a POKET-könyvek iránti szeretetem miatt odahúz a szívem. Nem csalódtam. A találkozón beszélgettünk kedvenc könyveinkről, színházas élményeinkről és mindenről, ami kultúra. Lélekmelengető volt órákon keresztül olyan emberekkel beszélgetni, akikkel közös az érdeklődésünk, és hasonlóan vonz minket az irodalom világa. Tömören ez az, amit nyújtanak a találkozók: végtelen sok pozitív energia, jókedv és kultúra. Azóta havi rutinom lett a POKET-találkozókra járás, és őszintén örülök, hogy a részese lehetek ennek a közösségnek.

A legutóbbi, októberben megrendezett találkozó egyben pizsibuli is volt. A múzeumok éjszakája és a színházak éjszakája mintájára szervezték meg a könyvtárak éjszakáját a pizsibuli keretein belül. Október 28-29-én éjszaka adott a Móricz Zsigmond Könyvtár lehetőséget arra, hogy a nyíregyházi POKET-közösség az olvasóteremben aludhasson. Este hat órára körülbelül negyven fiatal gyűlt össze pizsamában, hálózsákkal és némi rágcsálnivalóval a könyvtár épületében, hogy egy rendkívüli eseményen vehessen részt. Az este folyamán meghallgattunk egy könyvbemutatót, majd családias hangulatban társasoztunk, kézműveskedtünk, bújócskáztunk, és még sorolhatnám, mennyi szórakozató dolgot csináltunk. Másnap reggel csalódottan indultam haza, hiszen nem akartam, hogy véget érjen ez az „egyszer az életben” esemény. Boldogan gondolok vissza minden egyes percre, amit ott töltöttünk. Új barátokat szereztem, kulturálódtam, szórakoztam, és mindezt különleges körülmények között tehettem. Izgatottan várom a közösség következő programjait, hiszen van még a koordinátorcsapat tarsolyában egy-két programötlet. Aki kedvet kapott ahhoz, hogy belepillantson a nyíregyházi poketesek mindennapjaiba, az könnyen megteheti, hiszen mind a Facebookon, mind az Instagramon megtalálható a közösség. Csak biztatni tudok mindenkit, akiben a kíváncsiság akár csak egy apró szikrája is gyúlt, hogy bátran csatlakozzon a poketesek közé, hiszen nem veszíthet semmit, csak tagja lehet egy befogadó, kultúrakedvelő társaságnak. Hálás vagyok mind a POKET-projektnek, mind a nyíregyházi POKET-közösségnek, hogy mindennapivá teszik az irodalmat és a kultúrát, ezzel pedig egyre több embert ösztönöznek olvasásra.

Véleményem szerint a POKET hatására lett újra felkapott téma az irodalom. Márkák születnek, amelyek termékeikkel a magyar irodalom kiemelkedő személyeinek állítanak emléket. Közösséget teremtenek, a magyar kultúra nagyszerűségét hirdetik. Személy szerint hozzám is hasonló kezdeményezések hozták közelebb az irodalmat. Mindig is szerettem olvasni, de csak adott műfajban, adott íróktól. Sok fiatal viszont egyáltalán nem olvas, általában azért, mert szerintük az irodalom csak a kötelező olvasmányokat jelenti. Bevallom, én sem olvasom szívesen a kötelezőket, hiszen nehezen érthetőek, és sokszor nem a mi korosztályunknak valók. De ezeknek a fiataloknak tanácsolom, hogy nézzenek kicsit körül! Vegyenek a kezükbe akár egy POKET-et, vagy ha már úgyis a digitalizált világban élünk, menjenek fel a közösségi oldalakra. Egyre több olyan felhasználó van, aki verseket tölt fel, egészen a klasszikusoktól a mai modernekig. Kérhetjük, hogy posztolják kedvenc versünket, sőt saját költeményeinket is beküldhetjük, hogy egy hozzáértő közönségnek megmutathassuk munkásságunkat. Egyre több kortársamtól látom, hogy ezeket az oldalakat rendszeresen látogatják, megosztják a verseket. Mivel minden korból, minden stílusban osztanak meg remekműveket, mindenki találhat magához illő verseket, még az is, aki korábban a versolvasás gondolatát gyökeresen elvetette. Többször is fordult már elő velem is, hogy az ismerőseim képei közt görgetve szemben találtam magam egy olyan költeménnyel, amit szinte a sors küldött. Jó helyen, jó időben talált rám az alkotás, ami mintha rólam, nekem szólt volna. Sokszor gondterheltségünkben nem is tudjuk megfogalmazni, hogy mi a problémánk, miért vagyunk letörtek. És akkor elénk kerül egy vers, egy iromány, amelyik tökéletesen megfogalmazza azt, amin keresztülmegyünk. És látjuk, hogy nem vagyunk egyedül. Segít kicsit magunkba szállni, ezzel lelassulni a rohanó világban, és nyugodtan átgondolni a problémáinkat. Orvosság a gondok ellen, menedék a sokszor zord világ elől.

Mióta rendszeresen olvasok online verseket, azóta találtam meg a hangom, a stílusom az irodalomban, azóta látom át a műfajokat, és tudom sokkal jobban megérteni és élvezni az irodalomórákat. Megéri. Minden kedves olvasó, akinek talán csak véletlenül akadt meg a szeme ezeken a sorokon, higgyen nekem, hogy megéri. Megéri megvenni azt a POKET-kötetet, megéri kicsit leülni és olvasgatni, és ezzel lelkünket táplálni. Legyünk mind részesei a kultúrforradalomnak!

Hiszen az irodalom menő!

- Szikszai Lili, Nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnázium -