Mert a közösségnek ereje van…

A koronavírus járvány miatt 2021. március 8-án újabb iskolabezárásra kényszerültünk és az otthonokban folytatódott a digitális oktatás. A tavalyi évhez képest ez még jobban embert próbáló feladat volt számunkra, hiszen nem számítottunk arra, hogy újra megtörténhet a teljes elszigetelés, mely felemésztette energiánkat és türelmünket. Szerencsére nem tartott sokáig, hiszen hat hét elteltével – igaz, hogy csak az alsós évfolyamokkal – de visszaülhettünk az iskolapadokba. Külön öröm volt számunkra az, hogy nem csak a tanulással, hanem egy olyan közös megmozdulással is foglalkozhattunk nap mint nap, amellyel az egységünket, az összetartozásunkat és hálánkat is kifejezhetjük ebben az ismeretlen, nehéz, idegen helyzetben. A „Jerusalema” tánckihívás, népszerű lett szerte a világban, elérte hazánkat, sőt városunkat is, így a Református Egyházközségünk javaslatára és igazgató asszonyunk felkérésére megkezdődött az ötletelés, felkészülés és a közös tánc tanulása.

A dal egy 2019-es optimista hangvételű evangélium, melyben Jeruzsálemet szólítják meg, a dél- afrikai DJ és lemezgyártó Master KG és a dél-afrikai énekes, Nomcebo közreműködésével. Zulu nyelven hallható és magyarra fordításban a következőt jelenti: „Jeruzsálem az én hazám, ments meg, védj meg, többé ne hagyj el, a helyem nem találom, a királyságom itt nem találom, ments ki, gyere velem.” Benne van minden, ami a jelenlegi bizonytalan helyzetben még inkább fontos: hit, remény, szeretet és köszönet minden napért, minden emberért; valamint vigasz és egyben támasz azoknak is, akikkel már sajnos nem lehetnek együtt a szeretteik.

A koreografált táncot kezdtük el közös erővel tanulni, különböző közösségeken belül, mindenki hozzátéve a saját gondolatait, sajátosságait. Kolléganőimmel és egy oktató videó segítségével hamar elsajátítottuk az egyszerűnek tűnő lépéseket, amit a fülbemászó dallam is megkönnyített. A próbák nagyon jó hangulatban teltek, örömmel és sok nevetéssel mozdultunk meg napról napra a diákjaink, a pedagógusaink, az iskola és az egyház dolgozói körében is. Igyekeztünk az egészet egy történetté formálni és hétről hétre alakítani úgy, hogy mindenki, aki közösségünk aktív tagja, megmutathassa magát több helyszínen és több csoportban is.

Mindenki nagy izgalommal várta a forgatási napot, amelyből többre is szükség volt ahhoz, hogy minden a helyére kerüljön és a lehető legjobban sikerüljön. A különböző színtereken a felvételek, az időpontok betartása, a részletesen kidolgozott forgatókönyvnek köszönhetően zökkenőmentesen zajlottak és hála Istennek az időjárás is mindvégig biztosította nekünk a napsütéses tavaszi napot, amelyben jó szívvel, vidáman adhattuk elő ezt az „örömtáncot”. Csaknem 150 felnőtt, több mint 600 gyermek mintegy 20 helyszínen táncolt együtt. Úgy gondolom, mindenki nevében egyaránt mondhatom, hogy sikeresen teljesítettük a nem mindennapi feladatot és bebizonyítottuk, hogy együtt milyen nagyban tudunk gondolkodni és összefogással semmi sem lehetetlen számunkra. Köszönettel tartozunk a gyermekeknek és szüleiknek, akik szüntelenül gyakoroltak; az óvónőknek és óvodai dolgozóknak, akik vállalták a legkisebbekkel való szereplést; a tantestület számos tagjának, akik gondolkodás nélkül belevágtak az egészbe; azoknak a technikai munkatársaknak, akik időt, fáradságot, energiát és szaktudást nem kímélve mindent megtettek azért, hogy ez a megmozdulás megvalósulhasson úgy, ahogyan azt néhány hónapja megálmodtuk. Külön köszönet Márton Ildikó tanítónőnek, aki a forgatáson összetartotta ezt a nem mindennapi közösséget és az RMC MÉDIA csapatának a kiváló felvételekért.

A legnagyobb köszönet pedig Istennek jár, mert megtartott minket egészségben, szeretetben és békességben ahhoz, hogy megvalósíthassuk elképzeléseinket és imádkozunk azért, hogy sok ilyen közös élményben lehessen részünk a jövőben is.

„Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” (1Kor 16,14)

Albeczné Szabó Mária

tanítónő