Van élet az ebéd után is avagy kulisszatitkok a bánki délutáni tagozatáról

 Már az ókorban is fellelhetőek a felnőttoktatás nyomai. A történelem későbbi szakaszaiban is szükség volt bizonyos formákban a „nagykorúak” tanítására.Mára pedig külön hely illeti meg az oktatási rendszerben ezt a képzési formát. Még önálló tudományág (andragógia) is foglalkozik a témával. A Bánki Donát Műszaki Középiskola 1996 óta vesz részt a szóban forgó oktatási formában. Tagozatunk megnevezése nem egyértelmű, hiszen háromféle lehetőséget kínálunk a hozzánk beiratkozó diákoknak. Nappali munkarendű ifjúsági tagozaton a fiatalabb generáció útját egyengetjük az érettségi vizsgáig. Ez a forma a hagyományos középiskolákhoz hasonló feltételekkel és körülményekkel működik.

Öt napos munkahét: ellenőrző, bizonyítvány, dolgozatok, felelés, kirándulás, stb. A diákigazolványokon olyan „napocska” van feltüntetve, mint a gimnáziumokban, tehát birtoklása ugyanolyan kedvezményekkel jár. Tanulóink kora délután (általában 13:40) kezdik a munkát, és az óraszámtól függően legkésőbb 19 órakor be is fejezik. Lelkes, humánus és szakmailag elismert tanáraik segítségével két illetve három éves évfolyamokat teljesítve juthatnak el az áhított érettségi bizonyítványig.

Ettől némileg eltérő megoldásokat kínál az esti munkarendű felnőttoktatás. Itt elsősorban az elfoglaltabb (dolgozó; gyermekeket nevelő), inkább a huszonéves és attól idősebb korosztályt várjuk iskolapadjainkba. Persze itt is előfordulnak tizennyolc év körüli fiatalok, ám csekélyebb számban, hiszen ez a képzés már nem teljesen ingyenes. Felső korhatár nincs, ezért itt év elején az újonc diákok tippelgethetnek a folyosón, ki a tanár és ki a diák. Komolyra fordítva a szót, tagozatunk maximálisan alkalmazkodik az elfoglalt életmódhoz. Két év alatt lehet teljesíteni a hagyományosan négy gimnáziumi tanévet, ehhez félévenként osztályozó vizsgákat kell tenni a tantárgyakból.

Heti három tanítási nap van az öt helyett, a csengetési rend és a tantárgyak megegyeznek a fent említett ifjúsági tagozatéval. A vizsgákon felmentést lehet kérni olyan tantárgyakból, amelyből érvényes osztályzata van valakinek a korábbi (más iskolában szerzett) év végi bizonyítványában. Nálunk így zajlik a valódi „felnőttoktatás”, és sok fiatal itt válik igazán felnőtté, mert konkrét feladatok elé áll, illetve egy valódi cél lebeg a lelki szemei előtt. Ez pedig ugyanaz a gimnáziumi bizonyítvány, mint egy elit középiskolában. Ugyanolyan kapukat nyithat meg azok számára, aki esetleg már nem tinédzser korukban kapják kézbe.

Ehhez pedagógusaink áldozatos munkájára is szükség van. Rousseau azt a nagyszerű megállapítást tette nevelési regényében, hogy „a gyermek nem kicsinyített felnőtt”, vagyis ne várjuk, hogy úgy fog viselkedni egy adott szituációban, mint mi. A nálunk tanító tanárok már tapasztalatból tudják, hogy ennek a fordítottja is igaz. Egy negyven közeli felnőtt már nem biztos, hogy annyit és úgy tud befogadni és megoldani a követelményekből, mint egy tizenéves fiatal.

Azok, akik hétköznap nem tudnának járni, vagy messze laknak Nyíregyházától, egy harmadik lehetőséget ajánlunk. Távoktató tagozatunkon hétvégi konzultációs napokon (átlagosan havi két szombat) lehet személyesen iskolába jönni, egyébként levélben, telefonon és interneten keresztül információkat szerezni a tanároktól. Évente három alkalommal kell ún. zárthelyi dolgozatot írni a tantárgyak anyagából, illetve házi feladatokat kell eljuttatni a szaktanárnak. Ezt az oktatási formát már nevezhetjük levelező tagozatnak is. A szakmai és emberi összetevők itt is ugyanazok, mint a fentieknél, ahogy a végső bizonyítvány is.

Egy iskola nem minden percben a tanulásról szól. Közösségi élet minden oktatási intézményben zajlik, mint ahogy a Bánkiban is. Délutános diákjainkat is megilleti az, ami a délelőtt tanulókat. Várja őket a könyvtár, a büfé, a fénymásoló. Kollégiumi férőhely is van számukra, ha messze laknak. Az iskola ünnepségein, versenyein, egyéb rendezvényein részt vehetnek. Az Irodalmi Kávéház elnevezésű hagyományőrző verspályázatunkon egyre több tanuló indul tagozatunkról, és nem is sikertelenül. Legutóbbi pályázatunk első díját Kozák Attila, 12.g osztályos diákunk nyerte. Ezen a versenyen egy estin tanuló anyuka lett a harmadik helyezett, aki gyermekével érkezett a rendezvényre. Egy pár évvel korábbi győztes diákunk, Horváth Miklós a NYÍRDIÁK Gála megyei döntőjén is első helyezést ért el pályaműveivel. Ez a tanév a helyesírási versenyen is sikert hozott a tagozatnak. Sinka Orsolya, 12.g osztályos tanuló a megyei döntőn második lett.

Ígéretes és tehetséges fiataljaink tehát akadnak szép számmal. Az osztályfőnökök és szaktanárok kiderítik, kiben milyen titkok és lehetőségek rejlenek. Ehhez olyan kölcsönös érzésekre van szükség a diák és a pedagógus között, mint a bizalom, a megértés, a tisztelet. Így kerülhetett a bánkis robottechnológiai programba két estis tanuló, Kiss Tamás Gábor és Horváth Miklós, akik lelkesen és szakszerűen végzik kreatív, segítő munkájukat. Így bővülhetett két ifjúságis tanulóval a Bánki Band elnevezésű ünnepi zenekar Holecskó Dóra és Szűcs Gergő személyében, akik az iskola rendezvényein, alapítványi bálján, továbbá a suli-expón is megmutathatták tehetségüket.

Az érettségi nem mindenkinél a végcél. Így van ez nálunk is. Sok diákunk igyekszik olyan átlagot produkálni, hogy az a későbbiekben elég legyen a felsőoktatásba való bekerüléshez. Végzettjeink lelkesen újságolják egy-egy találkozáskor, hová sikerült felvételt nyerniük, vagy esetleg sikeresen oklevelet, diplomát szerezniük valamelyik intézményben. De ha nem is tanul tovább mindenki, látjuk őket sok helyen a városban. Tisztességes és hasznos munkát végeznek. Vannak ügyes virágkötőink, fodrászaink, szakácsaink, vendéglátóink. Egyik végzett tanulónk évek óta a Mandala Dalszínház hangtechnikusaként dolgozik. Olyan fiatalok is végeztek nálunk, akik egyéni képviselőként indultak valamelyik választókerületben az előző választásokon. Még ismert és népszerű emberek is tanultak osztálytermeinkben, Szirota Dzsenifer és Fogarasi Mariann személyében.

A város tehát számunkra egy tükör. Sok-sok arcban látjuk viszont magunkat, a munkánkat, a szép emlékeket. Joggal vagyunk büszkék azokra a tanítványainkra, akik megállják a helyüket az életben, a világban. Hiszen a bizonyítványaikban a mi aláírásaink, pecsétjeink rejlenek. És ők nem szégyellik megmutatni ezeket a bizonyítványokat, ha kell, mert hosszú évek óta köztudott és elismert tény, hogy azok mögött lelkiismeretes munka rejlik.