Azért kell beszélnünk elhunyt szeretteinkről, hogy emlékük tovább éljen

– jelentette ki Makkai László görögkatolikus lelkész, pasztorálpszichológus. Szerinte szomorú, hogy már nemcsak az állami, hanem az egyházi fenntartású iskolákba is beszivárogtak ennek a jelenségnek a szimbólumai.

Kifejtette: a keresztény tanításnak nem része az az üzenet, amit a kelták gondoltak, hogy október 31-én a halottak szellemei visszatérnek és az élők testébe költöznek be. Azért, hogy ez ne történjen meg, különféle maskarákban, álarcokban akarják távol tartani a szellemeket maguktól az emberek – részletezte Makkai László a Magyar Nemzetnek, hangsúlyozva: ez teljesen ellentétes azzal a tanítással, amit a halál utáni életről tanít a katolikus teológia. A halloween népszerűsítése azért is helytelen, mert megzavarja a jó szándékú embereket abban, hogy mélyen és tudatosan gondoljanak szeretteikre mindenszentek napján – mutatott rá László atya.

Emlékeztetett: a magyar emberek mindenszentekkor, vagyis november 1-jén az összes katolikus szentet, az összes megdicsőült, Isten országába került lelket ünneplik. Elmondta, hogy ezt IV. Gergely pápa tette egyetemes ünneppé 844-ben. Kitért arra is, hogy másnap, november 2-án a halottak napját ünnepli, a meghalt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben szenvedő lelkekről emlékezik meg az egyház, amikor saját elhunytjainkról sem feledkezünk meg.

– hangsúlyozta László atya. Emellett ilyenkor gyermekeinknek, unokáinknak beszélünk azokról a nagyszülőkről, rokonokról, közeli hozzátartozókról, akik a temetőben nyugszanak és már nem lehetnek velünk, hogy az emlékük így is tovább éljen – fogalmazott László atya. Ezeknek a rítusoknak a kiiktatása vagy más tartalommal való megtöltése nagyon rossz irányba viszi a kegyeleti megemlékezést, ezért is fontos az ünnep igazi jelentését megmutatni gyermekeinknek – hangsúlyozta.

– hangsúlyozta a görögkatolikus lelkész, emlékeztetve: a gyász egy hosszú folyamat, amelynek öt fázisa van a pszichológusok szerint.

Felidézte Polcz Alaine és Elisabeth Kubler Ross műveit, akik összefoglalták, hogy a gyászoló a szeretett személy elvesztésekor a kezdeti sokk után haragot, bűntudatot, majd önvádat érez, de egy év után eljut a megnyugváshoz, az alkalmazkodáshoz, az új helyzetnek és annak elfogadásához, hogy a halál része az életnek. László atya kiemelte annak fontosságát, hogy rövid távú célokat kell kitűznünk magunk elé, amikor a természetben is csak az elmúlást látjuk.

Úgy fogalmazott: a borús, esős időben az ember könnyebben kerül krízisbe, válik lehangolttá, reménytelennek és elveszettnek érzi magát. Hamarosan kezdődik azonban a készületi idő, amikor az adventi koszorún elkezdjük meggyújtani a gyertyákat és hétről hétre közeledünk Krisztus születéséhez, ami újabb remény és egy újabb ünnep felé vezet bennünket – hangsúlyozta.

Azt tanácsolta, ilyenkor gyűjtsünk pozitív élményeket: olvassunk, találkozzunk a barátainkkal, menjünk el imaközösségbe vagy hétköznap is szentmisére, hiszen Isten a liturgiában minden pillanatot ünnepé tesz. A szenteste után pedig már elkezdenek hosszabbodni a nappalok is, így visszatér az életünkbe a fény és a remény azért, hogy jókedvű keresztények lehessünk – tette hozzá László atya.

A teljes cikk ide kattintva érhető el.