Hűség és szerelem a színpadon

Nyíregyháza - Gondolatébresztő előadás a függetlenségért és az igaz szerelemért vívott harcról.

Van egy név, mely az általános iskolától végigkíséri minden magyar ember életét: Petőfi Sándor. Nincs olyan 12 éves, aki ne fújná kívülről a Nemzeti dalt vagy a Szeptember végént, aki ne lenne tisztában a költő hányattatott életútjával, szerelmi vívódásaival, s rejtélyes eltűnésével. Mi lehet az igazság? Valóban az 1849-es ütközetben pusztult el a fiatal, gyenge poéta, vagy egy súlyos sérülésből felépülve álnéven bujkált és élt a szibériai Barguzinban egészen a haláláig? Ezekre a kérdésekre keresik a választ a Talán Teátrum és a Luby Társaság közös, A Petőfi-titok című előadásának szereplői, a rendező, Buzogány Béla és a zeneszerző, Turcsán András.

Visszatérő gondolatok

A történet főhőse, Petrovics Imre a debreceni Csokonai Színház fiatal művésze, akinek színészként próbák és előadások töltik ki a napjait egészen addig, míg egy különös álomsorozat össze nem kuszálja addigi, amúgy is kaotikus művész-életét. Az érzékeny lelkű ifjú 1846-47-ba álmodja vissza magát, s az akkor hihetetlenül népszerű Petőfi Sándor bőrébe bújva Szendrey Júlia iránti érzelmei és a nemzeti függetlenségért vívott küzdelem malomkövei között őrlődik. A kettős szerep még elviselhetetlenebbé válik, amikor a valóságban is feltűnik a megálmodott szerelem tárgya, Ferenczy Júlia, a társulat új énekesnője, akinek apja, a színház direktora a bemutató előtt néhány nappal letiltja a Magyar ige rock­operát annak „túlzott nemzeti színezete” miatt.

Munka híján elindul Petrovics barátai társaságában, hogy engedve a Kurta kocsma művésztanya tulajdonosa invitálásának, eltöltsön néhány napot annak koltói birtokán. Az őrület határán egyensúlyozó Imre és a társulat nehézségei végül megoldódni látszanak, álom és valóság lassan különválnak, a boldog beteljesülésben azonban nyitva marad néhány kérdés, melyek nem hagyják nyugodni a hazatérő nézőket sem, újra vissza-visszakanyarodnak a gondolatok a költőt övező titokhoz és az alternatív, néhol ugyan kicsit elrugaszkodott, de alapjában véve lehetséges befejezéshez.

Nem túlzás azt állítani, hogy a megyei, de az országos színházi palettán is kuriózum a Petőfi-musical. A Júliát és Imrét alakító fiatal művészek, Baksa András és Kertes Fruzsina összhangja dalban és prózában egyaránt érezhető. A Petrovics jó barátját és színésztársát, Luby Zsigmondot megformáló Olasz Szabó Soma remek partnernek bizonyult, a kettős jeleneteknél érezhetően segítették egymás játékát.

Magyar, de nem magyarkodó

A szatmárnémeti színész, Rappert-Vencz Gábor alakítása (akit néhány hónappal ezelőtt a Móricz Zsigmond Színházban bemutatott Ratkó-dráma, a Segítsd a királyt! Istvánjaként is láthatott a nyíregyházi közönség) üdítő, ahogy különös és magával ragadó színfoltja az előadásnak a Bardon Ivett által életre hívott Pila Anikó, a csábító, hamvas cigánylány karaktere.

A zene, a díszlet és a gyönyörű jelmezek, a tehetséges színészek és táncosok bebizonyították, hogy nem csak kőszínházban készülhetnek színvonalas előadások, ahogy az is kiderült: attól, hogy egy darab témája a magyarság, nem kell feltétlenül magyarkodónak lennie.

A kétfelvonásos Petőfi-musical pikantériája, hogy a rendező, Buzogány Béla anno a Csokonai Színház társulatának is tagja volt, s akkori kollégái, ha csak nevükben is, de most a szabolcs-szatmár-beregi színpadokon sorakoznak fel. S tették ezt január 27-én a megújult nyíregyházi Váci Mihály Kulturális Központban.

Csáki Alexandra