A színház lényege

Nyíregyháza - Egy férfi és egy nő a (csaknem) üres térben.

Két élet, két sors. Mi közünk van Bernard Shaw és Stella P. Campbell negyven esztendőn keresztül tartó levelezéséhez? Annyi, amennyi a (csaknem) üres térben őket megidéző művészek alakján keresztül eljut hozzánk.

Jordán Tamás és Molnár Piroska eszköztelenül, pusztán személyiségük révén idézték meg Jerome Kilty darabjának szereplőit. Igaz, a háttérben (látvány: Enyvvári Péter) a szöveg alatt vetítés láttatta az angol írót és a híres dívát, s azokat a helyszíneket, ahol éppen megfordultak. Felvillant néhány első világháborús fotó is, az este varázsa ellenben Molnár és Jordán atmoszférateremtő képességének, érzelmeket, indulatokat, örömöt, bánatot, tragédiát egyként mélységes humánummal felidéző tehetségének volt köszönhető. A minimális díszlettel dolgozó előadás nem nyújtott különösebb látványt. Valló Péter mértéktartó rendezése azonban úgy idézte meg a Pygmalion szerzője és Stella történetét, hogy közben lehetőséget adott két kiváló színésznek arra, hogy egy hajdani históriában puritán módon mutassa meg a színház lényegét, az embert. Köszönet érte!

Karádi Zsolt