Gyógyítani a menthetetlennek tűnőket

Nyíregyháza - A Jósa András Oktató Kórház Rehabilitációs Osztálya Szeptikus Sebészeti részlegén a látogatónak a kelleténél is jobban összeszorul a szíve.

Amíg a részlegvezető főorvosra, dr. Beregvári Zoltánra várok a sebészeti tömb negyedik emeletén, a szűk folyosón kerekes székeken vagy mankóval „jönnek-mennek” a betegek a kötözőbe, a mellékhelyiségbe, a kórtermekből gyakorta a nővért hívják, vagy jelzik, hogy az egyik társuk eszméletét vesztette. Mindez az itt dolgozóknak megszokott, hiszen ide régóta a legsúlyosabb betegek kerülnek, akik bajuk orvoslására már megjárták a baleseti vagy az idegsebészetet, az ortopédiát, s megismerkedtek az intenzív osztály légkörével is.

A siker mindenki érdeme

– Igen, mi velük és értük küzdünk mindennap, minden órában. Általában idős embereket, elesett és nehéz szociális helyzetben lévő súlyos betegeket igyekszünk gyógyítani, vagy minél tovább az élők sorában tartani – mondja Beregvári főorvos, hozzátéve: gyakorta a kilátástalanság ellenére is tartani kell a reményt a betegekben és a lelket a naponta érdeklődő hozzátartozókban.

– Sok esetet említhetnék, amikor siker koronázta munkánkat, ami az egész részleg érdeme. Ám nem szépítjük helyzetünket, különösen nem a néha koedukált részleget, ahol a legsúlyosabb betegek fekszenek, akiknél például a legtöbb antibiotikumnak ellenálló, MRSA baktériumot tenyésztenek ki. A fertőzésveszély miatt orvosaink, ápolóink ilyen esetekben csak szkafanderben léphetnek be a kórterembe.

Tősgyökeres nyíregyházi

Természetes, hogy itt elég magas a halálozási mutató, különösen a kómában fekvő betegeknél. Az is érthető, hogy a friss diplomás orvosok nem erre a területre vágynak. Itt nagy és nehéz a kihívás, hosszan beszélhetnénk például a cukorbetegség okozta szövődményekről, a végtag-amputációkról, melyeknek gyógyulása nem mindig zökkenőmentes.

Beregvári doktor 1976 szeptemberében tett orvosi esküt Debrecenben, első hét évét a II. Sebészeti Osztályon dolgozta végig, s olyan kiváló tanítómesterei voltak, mint dr. Fábián Sándor, az országosan ismert és becsült csontsebész és krónikus végtagsebész, vagy dr. Dohanics Sándor érsebész, aki szakmai és emberi mércét mutatott munkatársainak. Dr. Farkas Benjámin főnöksége idején még jobban eligazodhatott az elmélet és a gyakorlat terén, tőle vette át az osztály vezetését az ezredfordulón. Közben szakvizsgázott általános, majd baleseti sebészetből, ötödikként a megyében ő szerzett rehabilitációs szakvizsgát.

Adjunktusnak 1991-ben, főorvosnak 1998-ban nevezték ki. A kórház Semmelweis-emlékéremmel díjazta eddigi fáradozását, amire éppolyan büszke, mint arra, hogy tősgyökeres nyíregyházi, hiszen a víztorony mögötti, egykor még földszintes lakásból indult. Mérnök édesapa és tanítónő édesanya fia, ők sajnos, már nem élnek. Nős, felesége Nyári Ildikó gyógypedagógus, két fiuk született, Zoltán informatikus és közgazdász, Tamás közgazdász.

Amikor ars poeticájáról kérdezem, az Északkeleti Almanachban tett korábbi nyilatkozatát idézi: – A remény hal meg utoljára...

- Angyal Sándor -