Válsághelyzetben nincs idő az érzelmekre

Nyíregyháza - Interjú: Mangol Csillával, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház főigazgatójával. Tavaly áprilisban nevezték ki az akkor még gazdasági társaságként működő, állami tulajdonban lévő Egészségügyi Holding vezérigazgatójává, ez év januártól főigazgatóként vezeti tovább az ország egyik legnagyobb, 4500 embert foglalkoztató egészségügyi intézményét.

Hogy került másfél évvel ezelőtt képbe ön, mint az a személy, aki meg tudja menteni a rosszul működő holdingot?

Mangol Csilla: Én nem jelentkeztem erre a feladatra. Az egészségügyi államtitkár, dr. Szócska Miklós hívott telefonon a március végi közgyűlés előtt két nappal, és volt egy éjszakám átgondolni, hogy érdekel-e a történet. Arra jutottam, lehet érdekes, hiszen mindig olyan gyorsan megoldandó és nagyszabású, projektszerű feladatokkal foglalkoztam.

A kihívás vagy az ismeretlenség vonzotta? Ismeri egyáltalán az országnak ezt a részét?

Mangol Csilla: Anyai ágon Tiszavasváriból származom, Tiszaújvárosban nevelkedtem, a rokonságunk jelentős része Debrecen környékén él. Szeretem, és kötődöm ehhez a vidékhez.

Mit talált, amikor belépett az ajtón?

Mangol Csilla: Tudtam, hogy mire számíthatok, inkább az a része döbbentett meg, hogy mennyire zárt kultúrát, túlélő mechanizmusra berendezkedett kollégákat találtam, akik úgy gondolták, hogy a kérdésekre soha nem azt kell válaszolni, ami a valóság, vagy amivel bajba kerülhetnek. Az ilyen negatív hozzáállás célja, hogy ne kelljen kimozdulni a status quo-ból.

Éljük túl a mai napot?

Mangol Csilla: Igen. És erre azt látja a legjobb megoldásnak, hogy csendben elüldögél. Végül megértettem, normális emberi hozzáállás volt ez részükről. A megye, a kórház történetét megismerve láttam, az elmúlt 5-10 évben állandó abajgatás ment, a saját jól felfogott érdekükben rendezkedtek be a túlélésre. Nehéz volt kizökkenteni őket, már vannak sikerélményeink, azonban még mindig gyorsan bezárulnak, ülnek az információkon.

A debreceni Kenézy kórházban is hasonló feladatot látott el. Mennyire gyors és hatékony munkát vártak öntől Szabolcsban?

Mangol Csilla: Nem volt ilyen elvárás, ezt teljes mértékben rám bízták, én próbáltam meg belőni a válságmenedzselés idejét. Az elején tomboltak, üvöltöztek a szállítók, száz számra özönlöttek a felszámolási papírok. Az elődöm letartóztatása miatt a rendőrség rengeteg iratot elvitt, ami tovább nehezítette az ügymenetet. Csak pár hónapot tévedtem, de ez is igazolja, talán nem érdemtelenül kértek fel a feladatra. Sokakat meglepett, hogy nem omlott be az intézmény. Úgy éltük túl 2012-őt, hogy nem borultunk be, és elindult egy sikereket ígérő időszak. Az adósságállományt 2013 elejére egymilliárd forinttal csökkentettük, nem indult ellenünk felszámolás, kiegyeztünk az összes zűrös szállítóval, folyamatos volt a betegellátás.

Önnek hittek, vagy a háttérnek, mert úgy gondolták, nem hagyják bedőlni az intézményt?

Mangol Csilla: Biztos vagyok benne, hogy nekem és a csapatomnak. Amikor a szállítók asztalt borogatva megjelentek, a legnagyobb gond az volt, hogy korábban hittek valamiben, ami összeomlott, s innentől fogva nem érdekelte őket sem az intézmény, sem az, hogy állami tulajdonban van. Garanciákat, hitelességet, konkrétumokat akartak.

Egy kusza, sok betegségtől szenvedő rendszerben nehéz felelősséggel ígérni.

Mangol Csilla: Sok módszer van, amivel el lehet érni, hogy a másik oldal nyugvó pontra jusson. Csak olyat ígértem, amit mindig, minden körülmények között be is tartottunk, és napra, forintra teljesítettük amit vállaltunk. Ez felért egy csődbiztosi történettel, s ezen felül építkezni is kellett. Nem volt egyszerű. S ha nem tudom megoldani, akkor ugyanazzal a lendülettel ahogy ide kerültem, le is válthattak volna.

Az elmúlt évben több mint 6 milliárd forint támogatást kapott az intézmény, csak a Tömbkórház projektre plusz 3 milliárddal több jut. Mi volt a fő érve?

Mangol Csilla: Ez nem az én egyszemélyes sikerem, ez is többszereplős történet, mert nem én műtök, takarítok és lobbizok egy személyben. Van egy jó stábom, akik teszik mögém azt a hátteret, amivel lehet előre menni. Először fel kellett térképezni, hogy melyek azok a szervezetek, akik egészségügyi, beruházási területen döntéseket hoznak, s kőkeményen felépíteni azt a szakmai lobbit, amivel tényszerűen meg lehetett mutatni, hogy mi mindent tettünk le az asztalra abban a rövid időszakban, hogyan tudtunk előrejutni. Mindezek garanciát jelentettek a döntéshozóknak arra, hogy nem feleslegesen adják ide a további pénzeket. A projekt esetében is az segített, hogy tudtunk kiutat mutatni, meg tudtuk mondani, hogy mikorra mi fog történni, végig tudjuk csinálni. Minden szkepticizmus ellenére már nem a rombolás, hanem az építkezés időszaka érkezett el. Ez nem egy korlátlan bizalom, teljesíteni kell, percre, napra.

Ha a kormányzat, a kis- és középvállalkozók, a beszállítók bíznak abban, ami itt elindult, akkor a politika miért találta meg mint fő támadási pontot?

Mangol Csilla: Erre abszolút nem számítottam. Az egyik feltételem volt, amikor ide jöttem, hogy a politikával nekem ne kelljen foglalkoznom. Szakember vagyok, ha úgy tetszik technokrata. Sokan találgatták az elején, hogy kinek a kije vagyok. Nem vagyok senkinek a semmije. Talán ezért is próbálnak elvtelenül támadni, mert nem értik, vagy nem hiszik el. Az, hogy miért van ekkora támadásnak kitéve az intézmény, abban minden bizonnyal szerepe van annak is, hogy az elődömet letartóztatták, és ez az ügy még nem zárult le. Nyilvánvaló, hogy a holding működése sem volt tökéletes. A politikusok úgy érezhetik, érdemes ezen lovagolni.

Miért a nyíregyházi, s miért nem a megyei közgyűlés meghívását fogadta el?

Mangol Csilla: Az a kompromisszumos megoldás született, hogy általános, adott időszakra vonatkozó kvázi elszámoltatásra nem megyünk el. Amennyiben a megye, vagy bármelyik város, ahol intézményünk van, konkrét kérdéssel keres meg minket, rendelkezésre fogunk állni. A nyíregyházi közgyűlésen a beruházásról és az adósságkonszolidációról volt szó. Ha lesz konkrét megyei közgyűlési kérdés: például az északi pólus intézményeit érintő fejlesztésekről, oda is elmegyünk. Politikával nem foglalkozunk, és nem reagálunk a légből kapott felvetésekre.

Az egymilliárdos megtakarításnak mi volt az ára? Sokszor hallottuk: emiatt sérül a beteg­ellátás, eszközök, gyógyszerek hiányoznak az osztályokról.

Mangol Csilla: Nem feltétlenül az adósságállománnyal függ össze, hogy a betegellátásban volt hiányosság. Történt ilyen, de ez nem egyedi, hanem országos probléma, ami az intézmények alulfinanszírozottságából fakad. Lobbizok azért is, hogy a megszüntetésére hozzanak szakmapolitikai, kormányzati döntéseket, mert ha azt akarjuk, hogy az állampolgárok valóban minőségi ellátását kapjanak és azt érezzék, hogy az adóforintjaik nem csak az intézményfenntartásra mennek el, akkor komoly strukturális átalakításra van szükség. Erre egyelőre nem látok szándékot. Az üzemeltetési, kiadási oldal nálunk évi 25-26 milliárd forint, de a bevételi oldal ezt nem veszi figyelembe, és évente 2-3 milliárddal kevesebbet kapunk. Sakkozunk, hogy életben maradjunk. Átszervezésekkel évente sikerül pár száz milliót megtakarítani, de 3 milliárdot nem lehet kigazdálkodni.

Mi volt nagyobb kihívás, az ötmilliárdos adósságállomány, vagy a több mint 20 milliárd forintos beruházás?

Mangol Csilla: Jelenleg több mint 30 projektet futtatunk, 26 milliárdos a projektportfóliónk úgy, hogy ennek a nagy része jövőre kifut, és szeretnénk egy újabb nagy csomagot összeállítani a következő EU-s ciklusra. Az adósságállomány csökkentése azért volt komoly feladat, mert a lehető legtöbb munkahelyet meg akartam őrizni, a családok biztonságát megtartani úgy, hogy ne omoljon össze az intézmény.

A csoportos elbocsátást hogyan élte meg?

Mangol Csilla: Az szükséges volt.

Mindig ilyen racionális?

Mangol Csilla: A munkában igen. Ez egy borzasztóan felelősségteljes döntés volt. A legelején megmondtam, hogy erre szükség lesz. Látszott, hogy nem elég jól tárgyalni, normalizálni a viszonyokat, meg kell fogni a túlköltekezési mechanizmusokat. A háttrészolgáltatás annyira felduzzadt, hogy nem lehetett fenntartani, az egészségügyi vonalhoz azonban nem nyúltam. Vagy ez a majdnem 200 ember megy, vagy veszélyeztetem az egész intézményrendszert. Úgy döntöttem, megmentünk 4500 munkahelyet. Ennyi áldozatot minden válsághelyzetben vállalni kell.

A fejünk már kint van a vízből. Azt mondta a legutóbbi sajtótájékoztatón, hogy normál működés jöhet. Ez mit jelent?

Mangol Csilla: Ekkor már a szervezettel lehet erőteljesen foglalkozni. Válságban nincs idő a lelki problémákra, az érzelmi kérdésekre, de ez nagyon fontos ahhoz, hogy a zárt és túlélőmechanizmusokra berendezkedett szervezeti kultúrán változtatni lehessen. A jövő évben azt tervezem, hogy az újonnan kidolgozott és véglegesítés előtt álló intézményi stratégiát minden szereplővel megértessük. Tudatosságot, olyan munkahelyi légkört szeretnék kialakítani, ahol mindenki tudja, hogy mi a feladata, ha valamit tesz, vagy nem tesz, azzal mit okoz az intézmény életében. Sokat beszélgetek orvosakkal, ápolókkal, van fogadóórám, főorvosi teadélutánokat tartunk, értik a közgazdasági racionalitásokat, de idő kell a változáshoz.

Hosszú távra tervez?

Mangol Csilla: A mindenkori szakpolitika dönt arról, hogy az intézményeket ki vezeti és milyen struktúrában. Nem tudok csak üzemeltetési pozícióban üldögélni, mert engem az nem motivál. A következő 5-10 évben itt mindig lesz olyan feladat, amiért érdemes küzdeni: ilyen az új fejlesztési ciklus beruházásainak megalapozása, a szakmai integráció befejezése.