Jegyzet: A visszasírt hétpettyes

Ha nem is vetekszenek Hitchcock rémesen nyomasztó madaraival, de tény: napok óta helyenként ijesztő méreteket ölt a Harmonia axyridis elterjedése szerte az országban. Ladányi Tóth Lajos jegyzete. Harmonikusnak kevésbé nevezhető a katicák inváziója, amik Salgótarjántól Jobbágyin át Veszprémig rettegésben tartják az ott élőket. Nyíregyházi olvasónk csütörtök délelőtt jelezte, hogy hozzá is tömegével özönlöttek az ablakon át a hívatlan látogatók. Harlekin neki nem a bohócot, a pojácát, a tréfacsinálót jelentette, hanem a bosszúságot, az elkeseredettséget, a féktelen hadonászást.

Fura, hogy ez az eredetileg mérsékelt övi faj mindössze öt esztendeje bukkant fel, a távoli rokonai viszont jóval korábban folklórrá váltak. Hiába jöttek anno a törökök, nem tették sós kútba, nem vették ki onnan, nem tették kerék alá, aztán kemencébe, és tessék, mi lett a cserebogárból, vagyis esetünkben a katicából. Katalinka nem szállt el, indulatokat sem kaszált el, a meleg zugokat élénk tempóban keresve hatalmas rajokban lepik el a házakat, az ajtó- és az ablakréseket, a függönyöket, a fákat, a hasadékokat.

A hétpettyes katica nem azonos a harlekinnel, már csak azért sem, mert ez utóbbi kipusztítja a nálunk tradicionális, a gyerekek által dédelgetett rovart. Előnyös tulajdonsága, amikor kártevőt pusztít, azonban a szőlőt is dézsmálja, így esküdt ellenségnek tekintendő a magyar faunában. Az emberi ráhatással elterjesztett jövevényfaj tipikus példája annak, amikor a fagyi visszanyal. Az őshonos populációkra is veszélyes, és mivel nyulakat megszégyenítő tempóban szaporodnak, szinte elpusztíthatatlanok. A harlekinek megcsinálták a cirkuszt, áll a bál az országban. Akit nagy ívben elkerülnek, nem érzi át a probléma nagyságát. Jobb ezért megbecsülni minden katicamentes pillanatot! Ha pedig nem tudunk elbánni velük, még él a remény, csak szólni kell a törököknek...

- Ladányi Tóth Lajos -