Van, aki lekési, van, aki csak várja, és olyan is, aki rossz helyen száll le róla

Nyíregyháza - A Vörös Postakocsi folyóirat és a Móricz Zsigmond Színház együttműködése több évre nyúlik vissza, a közös munka egyik gyümölcse volt az önálló társulat 30. éves fennállását ünneplő Tirpákia Tündérkert című darab létrejötte, de jó szívvel emlékezhetünk a Vidor Fesztiválok paródiaestjeire is.

A 77 tirpák rémmese, a 7 évszázad legrosszabb versei, a 111 hirhedt regény után tavaly a „Ha egy nyári éjszakán egy utazó ...” is nagy sikert aratott. Ennek a második felvonását láthatták kedden délután a megyei könyvtárba látogatók. A felkért szerzők – Borbély Szilárd, Kiss Judit Ágnes és Podmaniczky Szilárd – számára csupán a dramaturgiai és tematikus keret volt szabott: írjanak négy hangra, egy utazás valamely mozzanatához kapcsolódóan jelenetet, műfaji kötöttség nélkül – komikusan parafrazálva, szatirikusan dramatizálva, abszurd módon rövidítve, kibontva, átírva, továbbírva valamely magyar vagy nem magyar mű egészét, ismert vagy éppen eleddig ismeretlen részletét… És mivel a fő motívum az utazás volt, a három szerző annyira tartotta magát a keretekhez, hogy el sem tudtak jönni az estre: mindhárman elutaztak...

Az első jelenetben Petőfi Sándor a Budapest–Vác vasútvonal megnyitásának másnapján vonatra vár, és közben azon morfondírozik, hogy a nemzet legnagyobb költője ilyen jegyárak mellett miért nem tarthat lovat, csak egy süke-bóka szolgát. Repülőgépekről álmodozik és arról, hogy egyszer a vasúti sínek behálózzák a glóbuszt, ő pedig könnyedén juthat el Londonba, Rómába és a forradalmi Párizsba. Utastársai azt tanácsolják, sürgősen vizsgáltassa meg magát, ami különösen akkor válik aktuálissá, amikor egy Nyíregyhá-zára induló vonat kerül szóba. Ez esetben ugyanis a költőnk kicsit korán jött ki az állomásra, még néhány évtizedet várakoznia kell...

A második jelenet egy restiben hozza össze a húszas, harmincas és ötvenes nőt, akik egy-egy szeretett férfi temetésére igyekeznek. Klára, Virág és Erika örök szerelemről, kiüresedő házasságról és titkos viszonyokról beszélgetnek az egyre gyarapodó üres poharak társaságában, és egy idő után rájönnek: ugyanabba a férfiba voltak szerelmesek – aki az egyik nőt elhagyta a másikért, a másikat pedig a harmadikért. A sírós-nevetős emlékezés és búfelejtés pohárcsapkodásba torkollik, és amikor befut a vonat, az is kiderül, hogy mégsem ugyanarra a temetésére indultak ...

A harmadik jelenet fiatal főszereplői a Balaton Soundra igyekeznek. Egy bulival, alkoholmámorral, jó zenékkel és futó kalandokkal kecsegtető fesztivál reményében ülnek a vonaton, amiről a keleti filozófiát kedvelő kalauznak hála kiderül, hogy Zamárdi helyett bizony Nyíregyházára tart. Ahol ugyan nincs Balaton, de van fesztivál: a Vidor.

Remekbe szabott jelenetek, kiváló ötletek, jó poénok és a feladatot profi módon elvégző művészek örvendeztették meg a kamaraterem lelkes publikumát – itt a vége, fuss el véle.

Közreműködők

Játszották: Jenei Judit, Kuthy Patrícia, Derzsi Enikő, Fellinger Domonkos és Mátrai Lukács Sándor, a rendezői feladatokat Illyés Ákos vállalta magára, a moderátor Onder Csaba volt.