Évtizedes munka elismerése

A Karinthy-gyűrűt 1975 óta minden évben június 25-én, Karinthy Frigyes születésének évfordulóján osztják ki a Rádiókabaré kiemelkedő teljesítményt nyújtó szerzőinek, előadóinak. Az idei, 39. díjat Badár Sándor kapta, akitől arról érdeklődtünk, hogyan lehet szert tenni a Karinthy-gyűrűre.

Ez nem egy korszak vége

– Nagyon egyszerű a recept: el kell kezdeni jóval korábban humoros történeteket mesélni másoknak. Szükséges hozzá egy pár barát, akik bebizonyítják neked, hogy vicces vagy, és folyamatosan biztatnak. Aztán már nem kell más, mint 10-15 év munkálkodás a humor vonalán, és valamilyen úton-módon a Rádiókabaré közelébe jutni. Ennyi! – mondja nevetve, majd hozzáteszi: mindenkinek ott van a marsallbot a farzsebében, nem kivitelezhetetlen vállalkozás.

– Litkai Gergő barátom nagyon jól megfogalmazta ezt: Nem elég kiérdemelni a Karinthy-gyűrűt, ki is kell tudni várni. Nem biztos, hogy az embernek akkor értékelik a munkáját leginkább, amikor ő maga vagy mások azt gondolják, most a toppon van, lehet, hogy ez egy picit késik. Ettől függetlenül nem posztumusz elismerés, még mindig aktuális, nem egy hanyatló korszak végét jelzi. Mi, humoristák például azt mondjuk, hogy Kossuth-díjat az kap, aki túléli a többieket.

Az elmúlt év tehát sűrű volt Badár Sándor számára, de a következő hónapokban valamelyest lelassul körülötte az élet. – A nyár egy része még munkával telik, lesz egy jó pár fesztivál, ahol a stand up-ot öregbítem, aztán jöhet a pihenés egy kis kalandozással, családlátogatással, nyaralással.

Amikor a megyéhez kapcsolódó benyomásairól kérdezzük, széles mosoly kíséretében megtudjuk: Kiss Ádámmal és Tóth Eduval egy háromállomásos minitúra keretében két szabolcsi helyszínen léptek fel a közelmúltban. – Debrecen mellett nemrég Ibrányban és Nyíregyházán jártunk a srácokkal. Egy kis turné volt ez, már csak azért is, mert Ádámmal együtt voltunk – Kiss-turné – mondja, és kuncog.

Furcsa termőtalaj

– Nagyon jól éreztük magunkat, mindenhol befogadó a közönség. Nyíregyházán eddig csak kis kamarapróbálkozásaink voltak, de legutóbb meglepődtem, mert a zeneiskola hangversenytermét megtöltötték az emberek, közel háromszázan jöttek el. Minden apró rezdülést, poént vettek, előadó jobbat nem kívánhat. A legnagyobb szeretettel fogadták Tóth Edut is, aki egy fiatal humorista nagyon érdekes előadásmóddal, hiszen minél jobban izgul, annál inkább dadog. Na, ő Nyíregyházán a mennybe ment, ahogy Ibrányban is, ami bár egy kis város, mégis majdnem telt ház fogadott minket. A fesztivál például egy teljesen más közeg, vásári komédia, ahol nem lehetünk biztosak abban, hogy a közönség mennyire befogadó, mennyire áll készen a poénra. Ilyen helyen meg kell küzdeni a sikerért. Ezek az élmények adják a későbbi sztorik töltelékét. Egy kifejezetten furcsa termőtalaj ez, amiből más alkalmakkor táplálkozhatunk. Így visszük át magunkkal a napsugarakat a tévés pillanatokba.