Elhunyt dr. Margócsy József, Nyíregyháza díszpolgára

Nyíregyháza - Nemrég érkezett a hír szerkesztőségünkbe: 94 esztendős korában elhunyt dr. Margócsy József magyar irodalmár, irodalomtörténész, egyetemi tanár.

 1919-ben született, középiskolai tanulmányait Nyíregyházán végezte, 1942-ben Eötvös-kollégistaként magyar-francia szakos tanári oklevelet szerzett Budapesten. 1941-1951 között Budapesten és Nyíregyházán középiskolai oktató volt. 1951-1962 között szakfelügyelőként dolgozott. 1962-1969 között a Bessenyei György Tanárképző Főiskola tanszékvezető docense, 1969-1980 között tanszékvezető főiskolai tanára, 1971-1972 között főigazgató-helyettese, 1972-1980 között főigazgatója volt. 1980-ban nyugdíjba vonult. 1980-1993 között a főiskola óraadó tanára volt, 1993-tól pedig a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye levéltárának helytörténeti szaktanácsadója.

Többgenerációs pedagóguscsaládból származott, az evangélikus elemiben, majd az evangélikus Kossuth gimnáziumban tanult. Érettségi után a magyar-francia szakos tanári pályát választotta. 1942-ben kapott középiskolai tanári oklevelet, de csak néhány hónapig taníthatott Nyíregyházán, mert be kellett vonulnia. 1962-ben megnyílt Nyíregyházán a Pedagógiai Főiskola, az irodalmi tanszék docenseként tanszékvezetővé is választották. Később főiskolai tanár lett, majd főigazgató-helyettes. 1972 végétől 1979. december 31-ig a főiskola főigazgatója. Miután nyugalomba vonult, több mint tíz évig még óraadóként dolgozott a főiskolán. A megyei levéltárban helytörténeti kutatómunkát végzett, és az intézmény szaktanácsadójaként tevékenykedett.

1925-ben került abba az elemi iskolába, ahol későbbi felesége is tanult. Két gyermekük született: Klára 1947-ben, István 1949-ben. Mindketten pedagóguspályája léptek. Margócsy József szoros kapcsolatban volt az oktatással: gyakorló tanárként, szakfelügyelőként, úgy is mint főiskolai tanár. Számtalan módszertani tanulmányt, elemzést írt, különféle bizottságokban dolgozott, tanult és mondta el tapasztalatait. A Pedagógiai Társaság felkérésére összegezte mindazt, amit a tanári pályáról fontosnak tartott elmondani. Ez a kötet A pedagógus és az élet címmel a Tankönyvkiadó gondozásában jelent meg 1984-ben.

Fontosnak tartotta, hogy a nemzetközi megértés szellemében nevelődjenek a jövendő tanárai. Sokan mint vérbeli helytörténészt ismerték. Megírta a színjátszás történetét, a nyíregyházi rádióban havonként tízperces műsorban a város történetéről, utcáiról, tereiről, épületeiről beszélt. Munkáját gyakran kísérte elismerés, kitüntetés. 1962-ben az elsők között kapta meg a Bugát Pál emlékplakettet; 1975-ben a Magyar Tudományos Akadémia emlékplakettjében részesült; 1976-ban megkapta a „Szabolcs-Szatmárért” kitüntetést; 1979-ben az Apáczai-Csere-díjat és Nyíregyháza Város Díszpolgára címet; 1984-ben az Eötvös kollégium emlékplakettjét; 1985-ben a Francia Köztársaság akadémiai pálmarendjét; 1993-ban „Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéért” kitüntető elismerést.