Szabolcsi tűzoltók a gátakon

Nyíregyháza - Van az a fáradtság, amikor az ember már nem hallja, hogy százan horkolnak mellette. A Pilismarótra vezényelt 150 Szabolcs megyei tűzoltó szombaton mintegy 19 órás, megállás nélküli homokzsákpakolás után a végkimerülés határára jutott. – A gáton nincs árnyék, a tűző napon, 35 fokban nincs ami enyhülést adjon – mondja Toldi András tűzoltó százados, a Nyíregyházi Hivatásos Tűzoltóság parancsnoka, aki a Molnár István őrnaggyal, kontingens vezetővel és Papp Zoltán kisvárdai parancsnokkal 6 napon át irányította a védekezésben résztvevő tűzoltóink munkáját Komárom-Esztergom megyében.

– Hiába álltunk derékig a vízben, a „tacsi ruhába”, azaz a melles nadrágba szó szerint „belerohadt” a lábunk. A folyamatosan szállított ivóvíz percek alatt felmelegedett, az egyre emelkedő adrenalin szint pedig még erőteljesebb munkára késztette a szabolcsi és borsodi árvizekben már nagy gyakorlatot szerzett állományt. Talán éppen ezért küldték őket a pilismaróti csaknem egy kilométer hosszú gátat védeni. Tudták, a homokzsákok töltésében, kötésbe rakásában tapasztalt szabolcsi fiúk tökéletes munkát végeznek majd.

– Nyúlgátat építettünk, elhárítottuk a buzgárokat, megakadályoztuk, hogy a gát átszakadjon. Egy zsákba két lapát homokot töltöttünk, de amikor a víz alatti repedéseket kellett „betakarni”, vagy a sodródó Duna miatt megsérült fólia alatt átszivárgó víznek kellett az útját állni, akkor három lapát homok vagy három lapát sóder került a zsákba, hogy minél súlyosabb legyen – avat a részletekbe a százados. A csatárláncban ott álltak a katonák a vámosok a katasztrófavédelem oktatóközpontjának hallgatói, de a szakértelmet igénylő lehajtogatást csak a mieink végezhették az első pillanattól az utolsóig.

A szabolcsi tűzoltók további árvízi beszámolója teljes tejdelemben a holnapi Kelet-Magyarországban olvasható.