Hiénák a kortalan romkocsmában

Középkor. Bosszú, ármány, szerelem. Szilaj düh, vak gyűlölet, gyilkos szenvedély. Vér. Féktelen hatalomvágy.Petőfi Sándor egyetlen, 1846 telén keletkezett drámája 1130 körül játszódik. Viszályok idején, válságos történelmi pillanatban. Akkor, amikor az uralom megszerzése s megtartása erő, cselszövés és kíméletlen küzdelem eredménye. Petőfi valóságos, valamint fiktív személyeket felléptető, II. (Vak) Béla korát idéző, vadromantikus darabja Nyíregyházán történelmi parabolaként úgy tárja elénk a trónkövetelő Borics, illetve a világtalan király, azaz a hataloméhség és a hatalommegtartás harcát, hogy benne nemcsak az Árpád ház prominenseinek, de későbbi korok uralkodóinak módszereit is látjuk.

A vakság metaforája

Ezt az időtlenséget erősíti a produkció látványvilága is. Vereckei Rita – Petőfi nyomán, aki a második felvonás elején „csapszéket” képzel el – az egész cselekményt egy lepusztult csehóba, amolyan „romkocsmába” helyezi. (Szintén a kortalanság érzését erősíti Vereckei ruhaterve.) A Peer Krisztián, Sediánszky Nóra és Koltai M. Gábor által modernizált-átigazított előadásszöveg lehetőséget ad a rendezésnek arra, hogy a (műanyag) hiénák között görgetett történet II. Béla vakságát önmagán túli metaforaként értelmezze.

Nyitott mű

Koltai M. Gábor úgy marad hű Petőfihez, hogy a romantikus pátoszt olykor a (kikacsintó) humor oldja. A Krúdy Kamaraszínpad zárt terébe épített, hátul lezáratlanná tett díszletben a forrongó indulatokat a rendezői látomás nyitottá teszi, így benne létrejön a középkortól posztmodernitásba hajló hatalmi játszmák íve. A népes szereplőgárdából kiemelendő a démoni Predszlávát nagy gonddal alakító Szabó Márta, a „király meztelen” állapotot értően közvetítő Fellinger Domonkos, az elszántan lázadó Boricsot megformáló Vicei Péter, a karakteresen erőteljes Sault elénk állító Vaszkó Bence, a Sámson érzéseit mértékletesen megmutató Schlanger András, a kíméletlenül kormányzó Ilonát játszó Széles Zita, s az érzelmes Juditot megidéző Jenei Judit. (Az epizódszerepekben kitűnő volt Nagyidai Gergő, Varga Balázs, Vizkeleti Zsolt és Rák Zoltán).

A befejező képben a tangódallamra táncoló, panoptikum-figurákká változott hősök (és antihősök) csoportja nem hagy kétséget afelől, hogy (az esetenkénti aktualizálás ellenére) a Tigris és hiéna Vak Béláról beszél, de amiről szól, az az új és a legújabb kor.

- Karádi Zsolt -