Megint győzött Tél tábornok!

Nyíregyháza - Nem a hó mennyisége, hanem a szél pusztító ereje tette rendkívülivé a hosszú hétvégénket. 1962-ben, pont ilyentájt nagy havazás, hófúvások tették járhatatlanná az utakat, megnehezítve a mindennapi életünket, de ezt szinte természetesnek tartottuk - Dombóvári István sorai.Ekkoriban még alig-alig volt televízió a háztartásokban, többnyire a rádióhírekből jutottak az emberek információhoz a „hóhelyzetről”. Nem volt gázfűtés, jégszekrény is csak imitt-amott, nem éreztük meg annyira a villanyáram hiányát. Merthogy a szél akkor is letépte a villanyvezetékeket, de „működött” a petróleumlámpa és a gyertya, 1-2 napon belül helyre állt a rend. Azóta nagyot fejlődött a technika, megnőtt az áramot fogyasztók és az áramfogyasztók száma is.

Mint láttuk (rosszabb esetben tapasztaltuk), járművek sokasága ragadt a közutakon, települések, városrészek maradtak napokra áram (s ezzel együtt fűtés és ivóvíz nélkül). Egy ilyen helyzet kezelése, koordinálása hatalmas feladat mind az államnak, mind az önkormányzatoknak, mindenkinek, aki ebben érintett.

Az elmúlt napok legnagyobb tanulsága számomra az, hogy a természeti katasztrófák elleni védekezés terén az emberi tudomány még mindig csak a történtek után kullog, végül megszületnek az értékelések, magyarázgatások, mit és hogyan kellett volna jobban csinálni, hogyan lehetett volna csökkenteni a vészhelyzetet, mit csináltunk rosszul vagy jól.

Most aztán izgulhatunk azért, hogy lassan olvadjon el a hó, mert folyóink már így is „tele vannak”, közeleg az újabb katasztrófa, az árvízveszély.