Súlyosan környezetszennyezők a zöldáramot termelő szélturbinák lapátjai

Óriási ellentmondásra derült fény a zöldenergia kinyerésében kiemelt helyet elfoglaló szélerőművekkel kapcsolatban – írja a V4NA hírügynökség. A szélerőművek turbinalapátjait ugyanis rendkívül tartós, ellenálló, mégis alacsony fajsúlyú anyagokból kell előállítani, ezért az első generációs szélerőművekben világszerte üvegszálas technológiát alkalmaztak a lapátok alapanyagaként. Csakhogy az UV-sugárzás, a szél és a kopás hatásai miatt ezek sem örök életűek. Ezért a közelmúltban az Egyesült Államokban több mint 8000 ilyen turbinalapát cseréjéről kellett gondoskodni, ami komoly fejtörést okozott az energetikai cégek mérnökeinek.

Az üvegszál égetése során ugyanis nagy mennyiségű, üvegházhatást erősítő gáz szabadul fel. Ráadásul ezek a lapátok rendkívül nagy méretűek: akkorák, mint egy Boeing 747-es óriásjet szárnyai.

A tengerentúlon a lapátokat gyémántvágó fűrészekkel aprítják fel szállítható méretű darabokra és a hulladékot felszíni lerakókban helyezik el, ahol biológiailag sohasem bomlanak le.

Az európai gyakorlatban igyekeznek elégetni az üvegszálas szélturbinalapátokat, ami a fent említett okok miatt súlyos környezetkárosító tevékenységnek számít, ráadásul semmi értelme sincs az esetleges hőerőművekben történő hasznosításra, mivel nagyon alacsony az alapanyag hőenergia-tartalma.

Az Európai Unió területén 2022-ig mintegy 3800 ilyen szélturbinalapát semlegesítéséről kell gondoskodni, ami vagy nagyon komoly környezetkárosító gázkibocsátással vagy felszíni lerakók létesítésével képzelhető csak el, vagyis a zöldenergiatermelésben élenjáró technológiában főszerepet játszó lapátok ökológiai lábnyoma gigantikus.

„A szélturbinákat környezeti szempontból jó célokra szánták, de mennyire fenntarthatóak, ha elássák vagy felszíni hulladéklerakókba helyezik el őket?”

– tette fel a kérdést Michael Bratvold, a texasi Global Fiberglass Solutions mérnöke, akinek csapata ugyan kidolgozott egy eljárást, amellyel építőiparban használatos rostlemezekké alakítják át a turbinalapátok üvegszálas anyagát, de a technológia rendkívül drága, és egyelőre egyáltalán nem költséghatékony.