Hihetetlen, mit terített le a megyében - Felé rohant az állat, ő lőtt, aztán ledöbbent, mi is a zsákmány

Papos - "Örök rejtély marad, hogy került a területünkre, hiszen sem előtte, sem utána nem ejtett el senki sem nálunk ilyen vadat."

Nem sok vadász mondhatja el magáról megyénkben, hogy a vadászat után azért lett az avatás főszereplője, mert aranysakált ejtett el. E kevesek közé tartozik a Paposon élő Kiss István.

No, de ne rohanjunk ennyire előre, először ismerkedjünk meg azzal a történettel, hogyan is lett egyáltalán vadász.

Mesélték az élményeket

– Az előzményekhez tartozik, hogy gyermekkorom óta nagyon szeretem a természetet, sokat jártam a határt, szívesen tartózkodom a szabadban – elevenítette fel a kezdeteket kérésünkre Kiss István. – Az élet úgy hozta, hogy a községben egy presszót működtetek, ahová olykor betértek a községben élő vadászok is. Csak mesélték és mesélték a történeteket, az élményeket, a hajtás és a cserkelés izgalmait, így aztán kedvet kaptam tőlük ahhoz, hogy én is levizsgázzam.

Öt éve szerezte meg az engedélyt, s azóta a jármi Sólyom Vadásztársaság tagja. A vadásztársaság területén szokott főleg vadászni, a Papos, Ópályi, Nyírparasznya községek által övezett határban. Néha elkalandozik más vadásztársaság területére is – természetesen meghívás alapján. A Sólyom Vadásztársaság elnöke, Sarka Béla két éve meghívta vendégvadászaként a Bátorligeti Vadásztársaság területére, s ott ejtette el élete első vaddisznóját, amelynek 17 centiméteres agyara volt.

– A lesen ültem, amikor a szóróhoz kijött egy koca a malacaival. Gyönyörködtem bennük, amikor az erdő szélén egyszer csak megjelent egy kan, amit aztán sikerült terítékre hoznom – idézte fel az eseményeket Kiss István. – Azóta nem is ejtettem el vaddisznót, ugyanis a mi területünkre nem jellemző ez a vad, mivel nincsenek a számára megfelelő élőhelyek.

– A mezőgazdasági kárt éppen ezért nem is a vaddisznó okozza, hanem a nyúl, ami megrágja a dinnye héját. Így vadkármegelőzés nem is igen van felénk, esetleg a nyulak riasztásában, kerítések építésében veszünk részt, ha megkér bennünket a gazda. A mi területünkön őzet, őzbakot és rókát szoktam elejteni.

Az utolsó hajtásnál…

Mindezek után elevenítsük fel, mi is történt 2015 februárjának utolsó vadászati napján.

– Már az utolsó hajtásnál jártunk, amikor a hajtósor felől szaladt felém egy vad. Azt hittem, hogy róka, s a második lövésre terítékre hoztam – emlékezett vissza Kiss István. – Gyanús volt azonban a lába, a talpa, lefotóztam, s elküldtem a fényképet Sarka Béla elnöknek és Dobai Péternek, a hivatásos vadászunknak. Ők erősítettek meg abban, hogy ez bizony aranysakál. Örök rejtély marad, hogy került a területünkre, hiszen sem előtte, sem utána nem ejtett el senki sem nálunk ilyen vadat. A friss hóban is figyeljük mindig a nyomokat, de nincs közöttük aranysakálra utaló.

Vadász lett a Pávából

– A ritkasága miatt megnyúzattam, s a presszó vadászfalát ékesíti az őzbaktrófeákkal és az említett agyarral együtt. Mindezek után talán senki sem csodálkozik azon, hogy a vendéglátó egység nevét Páváról Vadász presszóra változtattam – tette hozzá Kiss István, akinek a hobbiját a családja maximálisan támogatja. A párja biztatására indult el a tanfolyamon, és fegyverét, a Savage 30.06-ost is a hitvesétől kapta, amikor levizsgázott. A leánya is hasznos ajándékokkal szokott kedveskedni, hiszen egy termosz, egy meleg ruha mindenkor értékes ajándék egy vadásznak.

KM-ML