Schmidt Mária: Kennedynek fontos szerepe volt az 1963-as amnesztiában

Budapest, 2013. április 5., péntek (MTI) - John F. Kennedy amerikai elnöknek fontos szerepe volt abban, hogy 1963-ban négyezer embert kiengedtek a börtönből Magyarországon az amnesztiarendelet értelmében - mondta Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója A bosszútól az amnesztiáig - büntetőpolitika, jogsértések és megtorlás 1956 és 1963 között című konferencián pénteken Budapesten.

A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM) rendezvényén a történész kiemelte: az ENSZ-ben napirenden tartott "magyar kérdés" megszüntetését igyekeztek Magyarország 1956 utáni vezetői elérni, de az 1960 őszén tartott ENSZ-közgyűlésen, amikor Kádár, az állampárt első titkára felszólalt, a küldöttek sokasága hagyta el a termet. Végül az általános amnesztiáért cserébe Kádáréknak felajánlották a "magyar kérdés" levételét az ENSZ napirendjéről, ez meg is történt 1963-ban.

Schmidt Mária rámutatott: Hruscsov, a szovjet kommunista párt főtitkára Kubában és Berlinben is politikai sikert aratott az Egyesült Államokkal szemben, Kennedy a berlini fal esetében is csak morális győzelmet tudott elérni, Hruscsov pedig felismerte, hogy a berlini fal nélkül nem tudták volna stabilizálni a hatalmukat a kommunisták a német fővárosban.

A történész utalt arra is, hogy Berlin a kelet-nyugati kémkedés egyik központjává vált, a berlini fal megépítéséről mégsem a hivatásos kémektől értesült Kennedy, hanem televíziós újságíróktól. Nemcsak a várost, hanem Európát és a világot is kettéosztotta a berlini fal - tette hozzá.

Zinner Tibor, az Országos Kriminológiai Intézet jogtörténésze előadásában arról szólt, hogy az 1963-as amnesztiarendelet után, 1963 és 1966 között további számos politikai jellegű ítéletet hoztak, mert a hatalom gyakorlói tartották magukat "a kegyelem jó dolog, de egy kicsit előtte és utána is akasztunk" elvhez.

Az 1963-at követő büntetőeljárások fegyverrejtegetés, a fennálló rendszer elleni izgatás és Magyarország elhagyása miatt ítéltek el embereket, 1964-1965-ben pedig ennek megfelelően fokozatosan nőtt a letöltendő szabadságvesztések aránya az ítéletek között.

Kitért arra, hogy az 1963-as amnesztiarendelet nem terjedt ki a visszaesőkre, illetve azokra a felkelőkre sem, akiket köztörvényes bűnözőkké nyilvánítottak, emiatt "nem igaz, hogy cezúra volt" 1963 az 1956-os elítélteket illetően.

Felhívta a figyelmet arra, hogy 1970-ben is hirdettek közkegyelmet, sőt még 1973-ban és 1974-ben is engedtek ki 1956-os elítélteket a börtönből. Annak a véleményének is hangot adott, hogy összesíteni kell a köztörvényesnek minősített elítélteket is.

Zinner Tibor megjegyezte, hogy az 1960-as és az 1963-as amnesztia nemzetközi okokkal volt magyarázható, s 1959-ben 1609, 1960-ban pedig kevesebb mint 700 ember kapott kegyelmet, ugyanakkor velük együtt háborús és népellenes bűnöket elkövetőket is kiengedtek, "tudatosan összekeverve" velük az 1956-os felkelőket.

Horváth Miklós, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára előadásában szólt arról, hogy a katonai bíróság "szilárdan állt a forradalmi munkás-paraszt kormány mellett", de akadtak a bírók között, akik nem voltak hajlandók a megtorlásban részt venni. Megemlítette, hogy húsz hadbíró kapott Munkás-paraszt hatalomért emlékérmet, de előfordult később, hogy a kitüntetettek közül is ítéltek el embereket.

Hozzátette: összességében 1506 embert ítéltek el a katonai bíróságok "ellenforradalmi tevékenységért", 1962-ig pedig a Magyar Néphadsereg állományából 519 katonát ítéltek el, közülük jelentős volt azoknak a száma, akik nem voltak idősebbek 30 évesnél. A szabadon bocsátottaknak megmaradt a priuszuk, eltiltották őket állampolgári jogaik gyakorlásától.

Elmondta, az 1963-as amnesztiarendeletet nem lehet teljeskörűen értelmezni, mert nem terjedt ki azokra a fegyveresekre, akik a szabadságharc során szovjet katonákat öltek meg. Hozzátette, hogy az 1960-as részleges amnesztia kihirdetésekor a váci börtönben kétnapos lázadás tört ki a bent maradottak elégedetlensége miatt.

Szakolczai Attila, Budapest Főváros Levéltára munkatársa azt mondta, "megközelítően sem lehet tudni", hány magyar embert öltek meg 1956-ban a szovjet katonák. Az 1956-os forradalmi eseményekben való részvétel miatt indított perek zöme 1957-1959-ben zajlott, de még 1966-ban is indult 1956 miatti megtorló eljárás, ez utóbbi során 10 évre ítélték el a vádlottat - fűzte hozzá.

A konferencián előadást tartottak még Kőrösi Zsuzsanna, Tabajdi Gábor, Takács Tibor és Tulipán Éva történészek, köszöntőt pedig Kovács Vilmos ezredes, a HM HIM parancsnoka mondott.

- MTI -