Újraszentelik a pannonhalmi bazilikát

Pannonhalma, 2012. augusztus 27. hétfő (MTI) - Évtizedes vágy valósult meg azzal a felújítással, amelynek végén, a hétfő délutáni órákban újraszentelik a pannonhalmi Szent Márton Bazilikát - mondta az eseményt megelőző sajtótájékoztatón Várszegi Asztrik bencés főapát.

Emlékeztetett: 136 esztendeje fejeződött be a legutóbbi felújítás, és azóta a bazilika, amelyben az emberek naponta jelen vannak és ahol gyertyák füstölnek, amortizálódott.

Ez lesz az 1002-ben felavatott bazilika negyedik bizonyított újraszentelése; a XII., a XIII. és a XIX. században, nagyobb felújítások végén történt hasonló.

A zömében uniós pályázatokból, több mint 600 millió forintért megvalósult munkálatokról szólva hozzátette: a rekonstrukció során arra is lehetőség nyílt, hogy a második vatikáni zsinat liturgikus reformjának megfelelően gondolják újra az ezeréves teret.

John Pawson brit építész, a munkálatok tervezője arról beszélt: a szerzetesrendek "eszményi megrendelők", mivel szigorú és pontos elképzeléseik vannak a térkezelésről, miközben a tervezőnek a régi és az új közötti utat kell építenie munkája során.

Szavai szerint a felújítás során célja volt, hogy ne a világból való kilépés, hanem az intenzív élet helyszíne legyen a templom belső tere.

A felújításokat bemutató körséta során elhangzott: egyszerre erősíti a zarándokhely-jelleget és kapcsolja be a térbe az abból eddig kissé kieső altemplomot, hogy itt kap helyett az eddig a rend kincstárában őrzött Szent Márton-ereklye. A templom védőszentjének csontját az imádkozásra, elmélyülésre is alkalmat adó félhomályban helyezik el.

A templomkapu belső oldalára került a beavatás helye, az ónix keresztelőmedencével, a tervezés során azonban elvetették azt a kezdetben felmerült elgondolást, hogy ezt a területet megemeljék, kiiktatva a hívőknek kialakított térhez vezető néhány lépcsőt.

Valamelyest rövidebbre vették ugyanakkor a szentélybe felvezető lépcső fokait, így nagyobb hely jutott a szerzetesek frissen elkészült padjainak; e térelem egyik végén a felolvasó pulpitus, másikon az oltár kapott helyet; mindkettő olasz ónixból készült.

A XIX. század végén beépített, a pompát mutatni hivatott padlólapokat tompa fényű, süttői mészkőre cserélték - hangzott el az ismertetés során.

- MTI -