Jóízű szatmári látnivalók

Vendégszerető falvak, vonzó kirándulóhelyek, nagyanyáink valódi, ízes ételei egy kötetben.

„Ezt láttam, ezt ettem Szatmárban” – a Balogh Géza és Erdélyi Ferenc szerzőpáros nem csupán reprezentatív, de igen tartalmas – immár a harmadik, bővített kiadásban megjelent – könyvét a sajtó képviselői előtt, az alkotók jelenlétében mutatja be szeptember 24-én a megyeszékhelyen dr. Cservenyák László, a Szatmári Múzeum igazgatója, a Magyar Népi Ízőrző Lovagrend tisztségviselője, a Szatmár-Beregi Pálinka Lovagrend nagymestere. Méghozzá olyan ízesen, amilyenek a Hajó Étterem séfje által a szemrevaló kiadvány receptjei szerint elkészített és a bemutató helyszínén természetesen végigkóstolható szatmári fogások lesznek.

Nehéz élet volt

– Abban az időben, amikor én születtem (1925. augusztus 12.), bizony, az asszonyok élete nagyon nehéz volt. Áram nélkül, vezetékes víz nélkül, gáz nélkül, gépek nélkül, nagy családdal, amit mindennap el kellett látni étellel...Igencsak meg kellett gondolni a háziasszonynak, mikor, mit főzzön, miből és mennyit. Akkor még nem ismerték azt a mondatot, hogy „hozzávalók 4 személyre”.

– Mi mindig abból főztünk, ami éppen termett. Egész évben azért dolgoztunk, hogy legyen mit enni. Pénzt abból tudtunk csinálni, hogy elmentünk napszámba, vagy eladtuk a felesleges terményt. De az sem volt könnyű! Bevinni gyalog egy kanna tejet Szalkára árulni? Vagy megvették, vagy sem. Meg még haza is kellett jönni.

– Szinte minden háznál volt tehén, disznó, aprójószág, zöldségeskert, gyümölcsfák. Lisztet őröltettünk, minden héten kenyeret sütöttünk a kemencében. Tej, tojás, zsír mindig akadt valamennyi.

Mocskos tészta fateknőben

– Tésztát, ha kellett, mindennap gyúrtunk, szilvalekvárt mindenki főzött, káposztát savanyítottunk, paszulyt csépeltünk, a krumplit elvermeltük. Télen disznót öltünk, amit lehetett, felfüstöltük, vagy eltettük zsír alá a bödönbe. Kendert vetettünk, abból fonalat, abból pedig szövőszékkel ruhaneműt, abroszokat, szőnyeget, zsákokat, miegymást csináltunk. Boltba alig jártunk, inkább vásárokba.

– Főzni mindig nagy mennyiségben kellett. Például ha édesanyám mocskos tésztát csinált, vagy káposztás paszulyt, akkor készített egy kis fateknővel vagy egy fazékkal, hogy jusson belőle mindenkinek bőven.

Régi idők, régi ízek

– Ezek az ételek, amelyek ebben a könyvben vannak, visszaidézik bennem a régi időket, a régi ízeket.

– Jó szívvel ajánlom mindnyájuknak, legyen sok örömük az elkészítésükben, és fogyasszák jó étvággyal! – ajánlja a könyv bevezetőjében mindenkit szeretettel puszilva a 95 éves Erdélyi Ferencné Mariska néni Ópályiból.