2013.05.04. 19:29
Megdöbbentő látvány Kisvárdán
Kisvárda - Az Anyák napja világszerte ünnepelt nap, (május 5.) melyen az anyaságot ünnepeljük. Magyarországon ez a nap május első vasárnapjára esik. Ezen a napon ünnepeljük és köszöntjük az édesanyákat, nagymamákat, keresztanyákat. Szeretetünk, köszönetünk, hálánk kifejezésére mi más lehetne alkalmasabb, mint a virág. Sajnos sokan már csak a temetőbe tudják vinni az emlékezés virágát.
Kisvárda - Az Anyák napja világszerte ünnepelt nap, (május 5.) melyen az anyaságot ünnepeljük. Magyarországon ez a nap május első vasárnapjára esik. Ezen a napon ünnepeljük és köszöntjük az édesanyákat, nagymamákat, keresztanyákat. Szeretetünk, köszönetünk, hálánk kifejezésére mi más lehetne alkalmasabb, mint a virág. Sajnos sokan már csak a temetőbe tudják vinni az emlékezés virágát. Magyarországon 1925-ben a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt tartotta az első ünnepet, a májusi Mária-tisztelet hagyományaival összekapcsolva. 1928-ban (85 éve) már miniszteri rendelet sorolta a hivatalos iskolai ünnepélyek közé az Anyák napját.
Szombat délután sokadmagammal látogattam a temetőket, hogy szeretteink, szüleink sírjára elhelyezzük a megemlékezés virágait. Kisvárdán a régi temető bejáratánál jobbra tekintve, a háborúk áldozatainak emlékművénél az egyik tábla feketén látszott. Az emlékmű tervezett negyedik táblája az óta sem készült el s az életveszélyesség miatt lebontott toronyszerű építmény elbontását követően sem történ semmi. Érdekelt, hogy mi ez, s meglepődve tapasztaltam, hogy valaki/ik/ fekete festékkel fújták le az 1990. augusztus 12–én felavatott Háborús Emlékmű” a „II. világháborúban mártírhalált halt zsidók emléktábláját.”
Emlékmű a háborúk áldozatainak
– Ekkor avatóbeszédet Dr. Raffai Ernő a HM államtitkára, Schöner Alfréd főrabbi, valamint Karmiel polgármestere Adi Eldár mondott emlékező szavakat, s ekkor lett az első testvérvárosi kapcsolat Karmiel és Kisvárda között.
Szomorú látvány ez a régi temetőben. Találkoztam olyan ismerősökkel, akik szeretteik sírját jöttek gondozni, –az emlékmű közelében– s azt mondták, hogy mintegy másfél hete ez már így van. Sajnos, s panaszkodtak tovább, hogy elviszik a virágokat, lefeszítik a kereszteket, s az egyéb más „díszeket” a sírokról. Van, úgy hogy sikerül a tetteseket „elkapni” de ezt a mostani cselekedetett mélységesen elítélte mindenki, akivel beszélgettem. Jó volna tenni az ilyen –városunkat is gyalázó– cselekedetek ellen, együttes összefogással. S végre készüljön már el végérvényes formájában a régi temetőben a „Hősi Emlékmű”.
Igyekezve mihamarabb megszüntetni ezt a gyalázó cselekedetet.
- Vincze Péter -