Spartacus diadala

Spartacus győztesen emelte magasra kardját, a Loki vonata kisiklott, a tirpákok jó étvággyal vágták be a hurkát… Az olcsó poénoktól az irodalmi dramaturgiáig sokféleképpen lehetne tálalni azt az egyszerű tényt, hogy Nyíregyháza és Debrecen csapata megmérkőzött a labdarúgó bajnokságban, és a nyírségiek nyertek. A siker íze mindig édes, de az öröm nem felhőtlen, ha érthetetlen durvaságok adják a körítést. Tudjuk, a sport világában a foci egyedülálló módon képes megmozgatni elképesztő tömegeket, mindent felülmúlóan hat az érzelmekre és robbantja ki a szenvedélyek viharát. A világbajnokot milliók fogadják, ünneplik az utcán, a népszerűbb klubcsapatokat pedig szurkolók ezrei, tízezrei kísérik el egy-egy mérkőzésre, hogy megadják nekik azt a támogatást, amit a lelátóról csak lehet, s hogy a buzdításukkal ők váljanak a 12. játékossá a pályán. Na itt kezdett döcögni az a vonat ezen a meccsen.

Hatalmas érdeklődés előzte meg a Szpari-Loki összecsapást, a foci kedvelői mellett a lokálpatrióták is aktivizálták magukat, minden jegy már elővételben elkelt. Apropó: országos hüledezés kíséri, hogy az új stadion átadása óta zsinórban telt ház előtt lép pályára a Nyíregyháza Spartacus, s hogy az elmúlt években ilyen sorozatra csak a magyar válogatott volt képes. Régi szép idők édes fuvallatáról merengne Krúdy, ha most élne… A keleti országrész két városának rivalizálása történelmi időkre nyúlik vissza, de a sportbarátság és a jószándék jelenként a Szpari még plusz jegyeket is biztosított a Loki szurkolóinak. A gesztusra sajátos köszönet érkezett. Az ember (sajnos) fel van rá készülve, hogy egy meccsen egymásnak feszülnek az ultrák, elhangzik egy-két kéretlen üzenetváltás, de azért a normalitás azt diktálja, hogy kinek-kinek fontosabb a csapata. Elvégre ez egy játék lenne… A nézők többsége most is ezzel a jóleső, izgatott várakozással foglalta el a helyét, ám a vendégszurkolók másképp gondolták ezt az estét. Az első pillanattól kezdve egyértelművé tették, hogy jobban hevíti őket a tirpákok, a nyíregyháziak gyalázása, mint a sajátjaik űzése, az obszcén transzparensek és rigmusok között időnként szurkoltak. S ahogy ilyenkor az lenni szokott, a hazaiak sem akartak adósak maradni.

Hogy mekkora csorba esett a cívis tekintélyen, jelzi, hogy a szurkolók virtuálisan letépték a mezt a Loki játékosairól, a sajtóban pedig kárörvendő és gúnyolódó szabolcsi drukkerekkel riogatva jelent meg publicisztika. Mindeközben a Szpari a lehető legegyszerűbb és legnemesebb elégtételt vette – győzött. Sok ilyen élményt kívánunk a csapatunknak és szurkolóinak.

Nyéki Zsolt