Foci, ünnep a Gögő partján

A Hátsó füves futballmentő túra országjáró portyájának újabb állomása Nagyszekeres volt. Hihetetlen, de igaz: tíz év után állt össze újra a helyi csapat. Izgalmas és fordulatos meccsen 3–2-es vereséget szenvedett a Szatmári Főnixtől, ám itt tényleg nem az eredmény volt a lényeg. A Hátsó füves futballmentő túra a magyar labdarúgás legfurcsább programsorozata: régen megszűnt falusi csapatok játszanak évek óta elhagyott pályákon. A foci varázsa.

Foci, templom, összefogás

– Fantasztikus volt látni a pálya korlátjánál felsorakozó több száz nézőt, a sok-sok csillogó szemű gyermeket, a szünetben rendezett tizenegyesrúgó-verseny lelkes résztvevőit. Emlékezetes marad a meccset felvezető tájház- és templomlátogatás is, ezen a délutánon múlt és jelen természetes találkozásának lehettünk tanúi – fogalmazott Csillag Péter ötletgazda, a Hátsó füves futballmentő túra katalizátora, aki nem győzött hálálkodni: – Az előkészítésért és a szervezésért Tukacs László mellett köszönet illeti a számos segítőt, közreműködőt, külön is Karácsony Sándor polgármestert, Szabó Barnabás nagyszekeresi csapatkapitányt és dr. Borbély Balázst, a futballtörténeti kiállítás szövegének íróját. Megtisztelő volt a nagyszekeresi labdarúgás feltámadását olyan országosan ismert futballisták jelenlétében megélni, mint Telek András, Szatke Zoltán vagy Kosán István. Lám, itt még az is előfordult, hogy a Fradi-kedvenc Telek András lila-fehér mezt húzott. A környező falvak polgármesterei is megtisztelték jelenlétükkel az eseményt, és külön hálával tartozunk Márton László játékvezetőnek elegáns és kiegyensúlyozott bíráskodásáért. Jár a köszönet Papp Attila moderátornak, a környék népszerű riporterének a hangulatért, Kész Ferenc helyi testnevelés-tanárnak a gyermekek mozgósításáért. Máté Csaba 14 éves nagyszekeresi tanulónak pedig gratulálunk a tizenegyesrúgó-verseny megnyeréséhez, kívánjuk, hogy az MLSZ ajándékaként kapott labdával tovább mélyítse barátságát.
„A Gőgő partjára települt falu valamikor halban és rákban bővelkedett. Látványnak ma is csodálatos a vízből meredező fákkal, a Gyilkos-tóhoz hasonló a kép, persze hegy itt nincs. Kísértetiesen szép, lehetne helyszíne akár valami kísértethistóriának is” – írja krónikájában dr. Borbély Balázs. 
A nagyszekeresi futball fénykora a 2007/2008-as szezonban kezdődött, amikor feljutottak a megyei másodosztályba. 
– Újoncként rögtön ezüstérmes pozícióban zártak. Akkor még nem sikerült a feljutás annak ellenére sem, hogy az akkor bajnok Sonkád nem vállalta a „megyeegyet”. A következő szezonban aztán már nem volt mese, Mátészalkát megelőzve, 80 ponttal, 124 rúgott góllal megnyerték a megyei II. osztály Diego csoportját. A 2010/11-es szezonban aztán szintén abszolút újoncként mutatkoztak be a megyei I. osztályban, ami a nyolcadik helyre volt elég. Nem is volt rossz ez egy olyan mezőnyben, amelynek többek között tagja volt a Kisvárda, Nyírbátor, Sényő hármas is. A ma mintegy 550 főt számláló település akkor sem volt sokkal népesebb. A következő idényben a bajnoki tabella élén zárt 11 pont előnnyel a Nagyszekeres Unio SE. Közben kicsinosították a sporttelepet, a pályát, az öltözőt, akkoriban a bab is hús volt. Meg a paszuly is. A várva várt NB III-as szezon aztán egy akkoriban logikusnak tűnő fúzióval indult, ugyanis az osztályt váltó szekeresiek fúzióba (egyenesen Unióba) léptek Fehérgyarmattal. A bajnoki mérkőzéseket Fehérgyarmaton játszották, a szekeresi pálya árván maradt. A bajnokság átszervezése miatt nem sikerült megkapaszkodni a harmadosztályban, de más gondok is jelentkeztek. A szerelemházasságról kiderült, hogy nem az, a foci maradt Gyarmaton, a szekeresi pálya gondozását pedig a vakondok vették át. 
A Hátsó füves futballmentő túra kiváló alkalom volt arra, hogy Nagyszekeresen feltámadjon a futball, remélhetőleg ez nem marad hamvában holt ötlet.