Simoni szinte már hazajár Magyarországra

A több nyíregyházi illetékességű sportolót, valamint szakembert is a keretében tudó Karcag Cycling csapatbemutatójára utazott hazánkba a kétszeres Giro d’Italia-győztes kerékpáros Gilberto Simoni. A méltán népszerű „Gibo” a nagyszabású eseményt követően állt lapunk rendelkezésére.

Nem először köszönthetjük Magyarországon, sőt mondhatjuk, hogy szinte már hazajár, hiszen Budapesten és Nyíregyházán is találkozhattunk már önnel.
Szeretem ezt az országot, szinte nincs is olyan év, hogy egyszer-kétszer ne utaznék el ide. Nagyon sok barátom van, akik mindig szívesen fogadnak, ezek  a kapcsolatok pedig építőleg hatnak az én életemre is. Nagyon jó emlékekkel, épp ezért fogadtam el ezúttal is örömmel a meghívást. Magyarország egy gyönyörű ország, telis-tele történelemmel, tradícióval és kultúrával. Remélem, hogy egy napon lehetőségem lesz arra, hogy kerékpáron fedezzem fel a magyar vidéket.

Nyíregyházán 2019-ben járt egy kritériumversenyen. Miként emlékszik vissza arra a néhány napra?
Jól emlékszem arra az időszakra, Solymosi János, a Nyírségi Kerékpárosok Sportegyesületének az elnőke hívott meg. Egy kritériumversenyt rendezett, ami az azt követő év ifjúsági világkupa-futamának a főpróbája volt. Szívélyes fogadtatásban részesültem, rengeteg kiváló embert ismertem meg, még maga a város polgármestere is fogadott, Ibrányban pedig finom vadassal kínáltak.

Beszéljünk egy kicsit a pályafutásáról, miként kezdődött ez a máig is tartó szerelem?
A kerékpározás mindig is a szenvedélyem volt, még akkor is, ha a labdarúgás kezdetben sokkal jobban vonzott. Ugyebár én Francesco Moser (az olaszok egyik élő legendája - a szerk.) falujában születtem és ott is nőttem fel, így túl sokáig nem kerülhettem el a kerékpársportot. Amikor gyerekek voltunk, egymással versenyeztünk, utánozva a legnagyobbakat, legfőképpen Mosert, az akkori világbajnokot. A srácok még manapság is rengeteget versengnek nyaranta Giovóban. Amikor Girót nyertem, ajjor már sokszor engem is utánoztak.

Két ízben nyerte meg a világ egyik legrangosabb kerékpárversenyét a Giro d’Italiát. Hogyan emlékszik vissza ezekre a sikerekre?
Igazából a Giro d’Italia volt az a verseny, ami miatt elkezdtem komolyabban kerékpározni. Olaszországban hatalmas hagyományai vannak az országúti bringázásnak. Az Olasz Körön faluról-falura hatalmas ünnepség kíséri a versenyzők áthaladását. Már az egy megvalósult álom, ha ott lehetsz a kerekesek között. A legfőbb célom ellenben az volt, hogy megnyerhessem az összetettet, ami rengeteg áldozatot és elfoglaltságot jelentett. Kétszer nyertem meg a Girót, ami így utólag visszanézve is megért minden fáradtságot.

Hogyan éli mostanában a mindennapjait?
Még mindig a kerékpározás az a dolog, amit a legjobban szeretek a világon. Örülnék, ha lenne lehetőségem, hogy minden nap felüljek a kerékpárra. Az akarat megvan hozzá és minden alkalmat igyekszem is kihasználni. Egyszer csináltam egy felmérést a pályafutásomról. A huszonöt év alatt 800.000 kilométert teljesítettem közel 2000 versenyen. Ha egymás után raknánk ezt az időt, akkor ez hat év folyamatos bringázás lenne. Visszatérve a kérdésre ingatlanbefektetésekkel foglalkozom, többé-kevésbé most ebből élek.

Miközben olyan eredménysorral rendelkezik, ami igazi szupersztár státuszt kölcsönöz, mégis két lábbal a földön áll. Mindenkihez van egy-két jó szava. Mi a titka, ami miatt ennyire népszerű még ma is?
Szerintem ebben nem csak a két Giro-győzelem, hanem az öt dobogós helyezés is benne van. Abban az időben (1999-2007 – a szerk.), ha valaki meg akarta nyerni a Giro d’Italiát, akkor Simonit kellett megvernie. Akkoriban mindenki ellenem versenyzett, a szurkolók is tudták ezt, és nagyon sokan mellém álltak. Hogy miért szerettek és szeretnek még mindig ennyire, ezt tőlük kellene megkérdezni, talán mindig történt körülöttem valami érdekes, megszokták, hogy mindig ott vagyok.

Nem titok, hogy több magyarországi kerékpáros projektnek is segítő kezet nyújt. Miért fontos önnek az, hogy egy olyan kis kerékpáros nemzet sportolóit támogassa, mint a magyar?
Örülök, hogy részese lehetek ezeknek a projekteknek. A magyar valóban egy kis kerékpáros nemzet, amely arra törekszik, hogy minél jobb legyen, és ez nekem nagyon szimpatikus. Nem az határozza meg a jövőt, hogy ezek a klubok mekkora anyagi büdzsével rendelkeznek, hanem az, hogy milyen akarattal rendelkeznek a versenyzői és, hogy miként tudnak nagybetűs csapatként együttműködni. Ez számukra egy ugródeszka, amivel élniük kell.

Mindkét magyar csapatot segítette az olaszországi edzőtáborozásaik során, amiből egyetlen dolgot tudok levonni, mégpedig, hogy tényleg él-hal ezért a sportágért.
Ez így igaz. Nagy örömmel segítem ezen csapatok munkáját. Az edzőtáborban is igyekeztem minden tőlem telhetőt megtenni azért, hogy minél gördülékenyebben folyhasson a munka. A kerékpársportban nagyon fontos a megfelelő alapozás, hiszen ennek a hiánya akár az egész szezont befolyásolhatja.

A Karcag csapatában két nyíregyházi bringás is pallérozódik. Miként látja Hrenkó Norbert és Nagy Bendegúz esélyeit?
Mindkettőjükben megvan az a bizonyos plusz, ami ahhoz szükségeltetik, hogy megragadjanak ebben a sportágban. Az edzéseken remekül mozogtak, a potenciál ott van bennük. Norbi több évet is lehúzott már Olaszországban, ahol a dilettanti versenyprogram megadta számára a kellő terhelést és rutint, ez pedig látszott is rajta az év első komoly versenyén a Coppa San Geón. Bendegúznak azért van némi lemaradása, de kellő munkával és megfelelő hozzáállással ez idővel ledolgozható.  

Térjünk át a versenyekre. 2019-ben azért érkezett Nyíregyházára, hogy a kerékpársport népszerűsítése mellett segítse az első magyarországi ifjúsági világkupa-futam szervezését. Miként látja ennyi év távlatából a régió versenyeit?
Az utánpótlás-nevelés minden sport alapja, legyen az kerékpározás, labdarúgás, vagy kosárlabda. Az, hogy Magyarország is csatlakozott az ifjúsági világkupához, az az önök országának is pozitívum. Ebből csak profitálhat a bringasport, s mint azt látjuk profitál is. Az NYKSE kiváló versenyeket rendez, ezt 2019-ben személyesen is megtapasztaltam, de azzal is tisztában vagyok, hogy a koronavírus begyűrűzése után a magyar volt az egyetlen Nations’ Cup-futam, amelyet megrendeztek. Ez nagy kockázat volt, de végül jól sült el, ami a verseny presztízsének is adott egy hatalmas lökést, hiszen a folytatásban már későbbi korosztályos világbajnokok is rajthoz álltak a régiójukban.

Mikor köszönthetjük újra Nyíregyháza környékén?
Ez egy nagyon jó kérdés, de mivel tényleg remek kapcsolatot ápolok az ottani kerékpáros élet kiemelt szereplőivel, így szinte biztosra veszem, hogy fogok még ott kerékpárversenyt nézni.