Magasan szárnyal a Szatmári Főnix

Hétfőn az Operában tartották a nagy presztizsű M4 Sport Az Év Sportolója Gála ünnepélyes díjátadó gáláját, az eseményen tizenegy díj talált gazdára. A szabadidős sportesemény kategóriájában a Jégpályák Éjszakája mellett díjazták a Hátsó füves futballmentő túra sorozatot is.
A két éve indult sportszociológiai programsorozat arra kereste és keresi a választ, hogy megállítható-e a falusi labdarúgás leépülése? Van-e esély a több mint húsz éve tartó negatív tendencia visszafordítására? Valós lehetőség-e egy-egy helyszínen az évek vagy akár évtizedek óta nem működő csapat újjászervezése?
Az eltelt idő bizonyította, hogy a kistelepülési közösségek nyitottak a kezdeményezésre. A Hátsó füves futballmentő túra a zempléni és bodrogközi terepen indult és immár tizennyolc állomást érintett, a mozgalomhoz csatlakozott védnökként Egervári Sándor és Pisont István, valamint résztvevőként többek között, a teljesség igénye nélkül Csank János, Gera Zoltán, Kondás Elemér, Mészöly Géza, Petry Zsolt, Telek András, Temesvári Miklós. Országszerte pedig már huszonkilenc helyen szerveztek megszűnt falusi csapatoknak meccseket régóta elhagyott pályájukon, kulturális-helytörténeti kísérőprogrammal. Sőt! Sátoraljaújhely vonzáskörzetében pedig szintet léptek, Hátsó füves-kupa néven már külön bajnokság fut a megszűnt falusi csapatok részvételével, őszi-tavaszi rendszerben, tizenkét indulóval. Kirepült a Zempléni Főnix utazó vándorcsapat, szárnyra kelt a Zalai Főnix és Szatmári Főnix.
A szellemi élet és a sport hátországának jó néhány ismert képviselője is erősítette vendégjátékosként vagy játékvezetőként a kezdeményezést, így – a Kazinczy Ferenc Múzeumot és a Zempléni Főnix csapatát vezető, társszervező Ringer István régész-múzeumigazgató mellett – Benedek Szabolcs író, Böcskei Balázs, a Magyar Tudományos Akadémia Politikatudományi Intézetének munkatársa, Majtényi György történész, a Magyar Nemzeti Levéltár főlevéltárosa, Orosz Zsolt, a Futballkutató blog szerkesztője, Pető Péter újságíró, Sajó László író, költő, Sipos Jenő, az MLSZ szóvivője és Szöllősi György sportújságíró, a Nemzeti Sport főszerkesztője.
Az eseménysorozat köré fotókiállítást is szerveztek, melyet tavaly októberben nyitottak meg a budapesti Hadik kávéházban, a tárlat záróeseményeként jövő kedden Budai futballmesék címmel tartanak beszélgetést Dénes Tamás futballtörténész részvételével.
A Szatmári Főnix életre keltésében elévülhetetlen érdemeket szerzett Tukacs László. A mindenki által csak Tukinak becézett hatvankét éves túristvándi edző-tanító először október 8-án élesztette fel a tüzet Panyolán.
– A program ötletgazdája a Nemzeti Sport újságírója, Csillag Péter, vele évek óta remek a kapcsolatom. Ha a pályák mesélni tudnának címmel írtunk közösen egy könyvet, amelyben a szatmárban megszűnt csapatokról írtunk. A program másik mozgatórugója a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeum igazgatója, Ringer István volt – kezdte Tukacs László.

– A program Borsod-Abaúj-Zemplénbe indult, Péter invitálására először játékosként vettem részt egy mérkőzésükön. Nagyon megfogott az ott tapasztalt légkör, a különleges atmoszféra, ezért azóta többször is pályára léptem velük. Egyik alkalommal felvetődött, hogy ezt a mi régiónkban is szervezzük meg. Sokat segített ebben lányom Nikoletta is, aki tartotta a kapcsolatot a játékosokkal és a régió településeinek polgármestereivel. A csapat zöme Túristvándiból és a sonkádi öregfiúkból verbuválódott, de vannak köztünk Hermánszegről és Szamossályiból is. Mezünk is került, Oroszi Istvántól kaptunk, ugyan zöld színű, nekem ezt vérbeli Újpest szurkolóként nehezemre esett felöltenem, de megbarátkoztam vele. Indulónk is van már, egykor a fehérgyarmati ifiben játszó játékosom, Ajala írta ( Lázár László – a szerk.).
Első fellépésük Panyolán volt, ahol a pálinkájáról híres falu együttese huszonhárom év után állt össze újra.
– Muhari Zoltán polgármester, Papp András önkormányzati képviselő, valamint Lakatos Béla pálinkafőző-mester és számos önkéntes hathatós segítségével olyan program kerekedett, amely méltó volt a kedves szatmári település híréhez és a programsorozat szándékaihoz. Délelőtt ifjúsági futballtornát vívtak a falusi kispályán, majd a református templomban és a Széles Gyula Alkotó- és kézművesházban tett látogatás vezette fel a nagypályánál kezdődő, egyszerű kamarakiállítással kísért helyi futballtörténeti emlékezést. A felnőtt mérkőzés előtt felsorakoztak a két csapat tagjai a pálya közepén, a köríven, és Márton László játékvezető sípjelére egyperces néma főhajtással emlékeztünk a panyolai játékosokra, akik már nem lehettek jelen – idézte fel az első alkalmat Tukacs László.
A történeti hűség kedvéért, azt már csak mi jegyezzük meg, hogy a találkozót a Szatmári Főnix nyerte 9–1-re.
Emlékezetes, élményekben gazdag kulturális és sportünnepet hozott a Hátsó füves futballmentő túra második szatmári állomása. Október 24-én Kölcsén három év után összeállt a nagypályás csapat, kiélezett, szikrázó, nagy iramú mérkőzést játszott a Szatmári Főnix utazó vándorcsapattal.
– A nap a délelőtti ifjúsági tornával kezdődött, délben településtörténeti sétán ismerkedhettek meg a futballbarátok a kölcsei református templommal és a tájházzal. Ezután a kitűnően előkészített pályánál gyülekezett a közönség, hogy megnézze a kölcsei futballtörténeti minitárlatot, és szemtanúja legyen az újjászületési mérkőzésnek.
A Tukacs László vezette Szatmári Főnix – mások mellett Telek Andrással és Szatke Zoltánnal a soraiban – 4–2-re legyőzte a szintén acélos kölcsei csapatot. A mérkőzés előtt megkapták a helybeliek a Magyar Labdarúgó-szövetség ösztönzőül küldött sportszerfelajánlását, a szünetben tizenegyesrúgó-versenyt tartottak a helyi fiatalok részvételével, a lefújás után következhetett a szatmári vidéken elmaradhatatlan szíves vendéglátás.
Harmadik találkozójukon a Túristvándi fiatalok Tukacs László szavaival élve elverték őket, mint jég a határt. Ezzel azonban nem volt vége, a fehérgyarmati műfüves pályán szilveszter napján is pattogott a bőrlabda. Az ősszel verbuválódott Szatmári Főnix, a fehérgyarmati körzeti roma válogatott ellen játszott barátságos mérkőzést – hagyományteremtő szándékkal.
– Tele vagyunk tervekkel, igyekszünk tavasszal olyan településeken játszani, ahol még használható a pálya és össze tudnak szedni a régiekből egy csapatot. Sajnos a fehérgyarmati járásban sok településen meghalt a foci, Tiszacsécsén Botpaládon, Mándon, Zajtán felszántották, több helyen pedig használhatatlanok a pályák. Ennek ellenére igyekszünk éltetni a kezdeményezést – beszélt a tervekről Tukacs István, aki azt is elmondta, hogy örül annak, hogy Szoboszlai Dominikot választották az év sportolójának, mert szerinte ez inspirálhatja a sok kütyühöz szokott fiatalt, hogy sportoljanak és az egészséges életmódot válasszák a digitális látszat világ helyett.
– A magyar futball átélt két világháborút, átélte ’56-ot, a rendszerváltást, de a Facebookkal nem bírt. Ezt én a kispaládi cigányoktól hallottam, és igazat is adok nekik.